Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 21 Különben a nép maga szerette az ilyen beszédeket, és megkülönböztetve a „legalis"-tél „doctrinalis"-nak nevezte. Az episcopalisták és liberálisok (kevés számmal) ,.legális'

1 beszédei inkább morális, praktikus beszédek voltak, a dogmatizmust és rendszert kizárták belőlük. A későbbi fejlődésben, melynek követése már tárgyunkon kivül esik, látjuk a két irány elválását és egymással szemben megszilárdulását. A szabadelvüség növekedésével, a dogmatikus viták lezajlásával, az egyházi felfogás a vezetők között mindinkább tágul, emelkedik, és a XVIII. század végén már kifejlődik a két párt: az „evangelical," mely a régi orthodoxia letéteményese, a dogmák védelmezője, egyházjogi harcok kiváltója és a „moderate'· vagyis mérsékelt, liberális párt, mely az eretneküldözóseken átküzdve magát, kivívja a katholikusok emancipációját, és a XIX. század ,közepén vezeti a vallásos reneszáncot. Végig tekintve a század igehirdetésén, első pillanatra megkapjuk a skót jellem két megállapított alaptulajdonságának jelentkezéseit. A formalizmus a dogmatizmusban, a rendszerezésben ül diadalt, mint láttuk, magánál a népnél, a mysticizmus az „ébredésekben", különösen Rutherford személyében, ki úgyis mint politikus, úgyis mint igehirdető, kora egyedüli és karakterisztikus jelensége. * * * III. A másik tevékenység a katechesis. Ε kategória alá lehetne vonni tulajdonképen az összes egyházi funkciókat, itt azonban a katechesis tulajdonképeni értelmét, mint intézményes vallástanitást és vallásos nevelést próbáljuk figyelemmel kisérni. Először is megjegyezzük, hogy ennek tulajdonképen három faktora van : Vallásos nevelés a családban egyházban, államban. Skóciában azonban már láttuk, hogy az állam hogyan olvadt föl egészen az egyházban, most megjegyezzük, hogy az egyház a családot is abszorbeálta. A viszony tehát nem az, hogy a három, vagy legalább is két faktor (egyház és család) külön-külön, de egyenlő értékű vallásos nevelést ad, hanem az egyház, mint egyik szűkebb körű intézményt, a családot önállóságától és szabadságától teljesen megfosztva, megbízza és kötelezi a katechesis végzésére. Az emberek nem családtagok, hanem először egyháztagok, azután tagjai az államnak és családnak. Ez a folytonos protektorátus, melyet az egyénnek el kellett tűrnie, természetesen sok bajnak lett okozója, de hozott magával egy előnyt is, azt tudniillik, hogy az egyháznak mint nevelői intézménynek fogalma mind erősebben nyomult előtérbe és érvényesült. Most, hogy az egyház teljesen magába