Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

22 Imre Lajos. olvasztotta az államot, az iskolák fentartását is kettős alakjában, mint állam és mint egyház végzi. Mielőtt a speciális vallástanítás kérdésére átmennénk, nézzük röviden a skót iskolázás történetét e korszak folyama alatt. Az első korszak nyomorúságos állapotai itt sem javulnak eleinte. Az intézkedések megvannak, de hiába. A zsinat 1616-ban abból az esetből kifolyólag, hogy némely asszonyok egyetértve (traffiquing) pápista és jezsuita papokkal, elcsavarják az ifjúság fejét „in their growing and tender age," rendeli, hogy „ne legyen szabad semmiféle személyeknek vagy egyes személynek iskolát tartani fent az ifjúság neveltetésére. csak, ha először birják a püspök jóváhagyását, és aztán megvizsgáltattak az egyházmegye lelkipásztorai által, ahol tartózkodnak".

1) Rendes körülmények között a lelkész volt a tanitó is, nem egy helyen maga állított egy iskolát, mint Henderson Lencharsban es Creichben, Semple Kilkpatrick papja pedig 2000 merk-ot ajánlott fel egy tanitó tartására.

2) A parlamenti végzések egymásután jönnek, hangoztatván a gramatika tanítását, mert a latin nagyon megfogyatkozott (greatlie diminischit.) 1626-ban maga a király utasítja a püspököket (ez az episcopalizmus virágkorában), 1627-ben pedig legfelsőbb helyről kívánnak jelentést a papoktól az iskolák állapota felöl. A jelentések legnagyobb része csak negativ eredményt mutat, egy helyről igy: „a községben nincs iskola, soha nem is volt, mert a nép szegény földmivelő ós megelégszik vele, ha gyermekei is ugy nevelkednek föl, ahogy δ nevelkedett".

3) Másutt ez a lakonikus válasz: „a községben nincs senki, aki Írni-olvasni tudna, a papon kivül." A presbyterianizmus győzelme után a földesurakkal akarnak iskolát állítani, 1642-ben a zsinat rendeli, hogy minden helyen az egyházközség ós földesúr közösen tartsanak fent iskolát, a tanitó fizetése 100—200 merk lehet. 6 év múlva a helyzet csaknem ugyanaz. A periódus le is záródik siker nélkül. Pedig az 1642. XI. t.-c. (zsinati) még a tárgyat is beosztja. Rendeli, hogy: 1. minden egyházközség tartson egy olvasót (reader): aki az istentiszteleten a lekciókat olvasta), egy iskolát ahol a gyermekek tanuljanak irni, olvasni, tanulják a vallás alapjait, ahol grammer schoolok állíthatók, állítsanak; 2. az egyházlátogatásnál a papot vonják felelőségre a vénekkel együtt az iskolák felöl, a bizottság tegyen jelentést a zsinatnak; 3. ajánltatik Őfelségének és a parlamentnek, hogy az ») A. Edgar : Old church life in Scotland. London. 1886. II. k. 65. 1. ') U. o. 68. 1. 1 merk = 16 kor. ') U. o. 70. 1.