Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
A hallei magyar könyvtár
248 Rafl'ajr Sándor. ügyelő tanári bizottság engedelmével adnak ki; a képeket, értékeket elismervény ellenében az egyetem rektora veszi át; a könyvtár szaporításánál azon könyvekre kell tekintettel lenni, amelyek a magyar nép és állam történetével, statisztikájával és földrajzával foglalkoznak. Ez utóbbi pontot 1834-ben oda módosították, hogy oly könyveket szereznek, amelyek az ott tanuló magyarok szükségletének leginkább megfelelnek. A könyvtár eddigi történetéből is kitetszik, hogy az egyetemi tanács az alapító akaratát nem egyszer mellőzte. Első ízben akkor, mikor a könyvtárt Wittenbergből Hallóba vitette, bár ez az egyetemek egyesítésének a folyománya volt. Másodízben akkor, mikor külön helyiségben való fenntartását megszüntette, bár ez meg a magyar diákok lelkiismeretlenségónek a következménye volt. 1852-ben pedig azt határozta az egyetemi tanács, hogy ezentúl a magyarok közül csak egy könyvtárost választ, a másik az egyetemi könyvtár egyik tisztviselője lesz. Ezt a rendelkezést a magyarok tiltakozása miatt 1854-ben az egyetemi tanács visszavonta ugyan, de mikor 1876-ban rájöttek, hogy 37 mű ismét elveszett, a két magyar könyvtáros mellé igazi őrül az egyetem titkárját alkalmazta. Ε könyveket, miután senkinél megtalálni nem tudták, a császár engedelmével a katalógusból kitörülték. Eddig a könyvtár az egyetemi könyvtár épületében ugyan, de külön szobában volt elhelyezve, de mikor az új könyvtári épület felépült, a folytonosan megújuló rendetlenségek elkerülése végett, a magyar könyvtárt is abba helyezték el, ahol külön polcokon, de a többi könyvek sorában kezelik s ahova most már a magyar könyvtárosok is csak a könyvtári tisztviselők tudtával mehetnek be. 1890 november 23-án a minisztérium elrendelte, hogy a magyar könvtárnak csak egy magyar kezelője lehet, míg a voltaképeni felügyelője egy könyvtári őr, aki ezért csakúgy, mint a magyar könyvtáros, évenként 45 mk. tiszteletdíjat kap. Ezzel a magyar könyvtár külön önállósága jóformán megszűnt s még inkább meg fog szűnni, ha most, amint már elhatározták, a magyar könyvtár betűrendes céduláit a nagy könyvtárba beosztják s a magyarok kezelésére csak egy kézi katalógust hagynak meg. Ez ellen azonban aligha lehet valamit is tenni, mert az egyetem, mint az alapítvány kezelője, csakis így tudja a magyar könyvtárt a magyar ifjúság máig is tartó gondatlansága miatt a teljes szétbomlástól megmenteni. A könyvtár megmentése pedig mégis csak a legfőbb érdek és cél a mi szemünkben is. 3. A katalogizálás. A könyvtár első katalógusát, amint azt végrendeletében is említi, maga Kassai készítette el. Sajnos, hogy ez a katalógus már a 18. század folyamán elveszett. Hogy 1755-ben