Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

242 Dr. György J. És minthogy egy pusztán mekanikai erőktől mozgatott és mekanikai változásokkal alaknló világnak bármilyen fejlődése sem hozhat létre más mint gépies vagy állati minőségű eredményeket: a vallás a világ fejlődését minőségbeli átváltozásában megújuló megjavulásában látja. „A mindensógnek a megújulása után — tanították a régi parsik — többé nincsen démon, mert nincsen csalás; és nincs gonosz lélek, mert nincs hamisság; nincs ördög, mert nincs pusztulás ; nincs pokol, mert nincs gonoszság; nincs viszály, mert nincs harag; nincs gyűlölet, mert nincs rossz indulat; nincs fájdalom, mert nincs betegség . . . nincsen szükségemért nincs kapzsiság; nincsen szégyen, mert nincs fólszegség . . . nincs eretnekség, mert nincs hamis állítás . . . Mindazok a gonosz gondolatoktól, gonosz szavaktól és gonosz tettektől vannak: (az ilyen) minden gonosszal megrakott népet az ördögnek kell szétszaggatnia". (Dadistan-i dinik, 37 i

2o j. — S. Β. E. 18, Il

8.) * * * Az ó- és újszövetségi világfelfogás alaptanai sokkal ismertebbek, mintsem külön ismertetésre szorulnának. Elég általában megjegyeznünk, hogy a bibliai kijelentések számtalan téves ós naiv személyesítéssel keverten a világszemléletnek olyan elveit nyújtják, melyek a keresztyén műveltségnek eddig elért bámulatos uralkodó szerepében találják igazságuknak és értéküknek minden szóbeszédnél ékesszólóbb igazolását. Mehanikus világfelfogást vallók, vakmerő és indokolhatlan kritikával kételkedők a zsidó-keresztyén kultura fejlődése folyamán is mindenkor voltak. Ámde ezek s az ő nézeteik szinte nyomtalanúl sülyedtek el az élet hullámzó tengerén. Ellenben azok, akik lelket láttak a kövekben is, isteni célt és hivatást ismertek föl az égi csillagok és a földi gonosztevők pályafutásában egyaránt: azok nagy népeket vezettek magasabb műveltségre, hatalmas államok alkotásával boldogították az embereket. A világcél hite és tudata, az emberben. Hogyan is találhatná az ember érdemesnek élni, hogyan tölthetne el az élet „ösztöne" minden élőlényt a legmélyebb szenvedéllyel és a leghatalmasabb szívós akarattal az életre, hogy ha a lét nem hozna napról-napra valami jobbat, szebbet, igazabbat? Hogyan találhatná érdemesnek a búvár a teremtés titkainak a mélységeit kutatni, ha a létnek az a mehanizmusa, mely a megfigyelőnek a fölszinen leginkább szemébe tűnik, a világrejtelynek nemcsak látszólagos, de valóságos megoldása lenne ? Mi lenne az életigazságok megélésének fönséges gyö-