Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből
20 Imre Lajos. mely után rajong ós a maga történetét annak változó arcvonásaiban, boldogságát mosolyában találja. A másik a tudós gladiátor, a könyörtelen logikus, a kitartó vitázó, a következetesség, rend és systema bámulója, mintha rajta kivül lenne az egész világ melyet ő egy argumentumból szemlél." A skót egyház igazi typusa és megszemélyesítője. 1) Ezekből világos tehát a XVII. század skót igehirdetésének képe. Még csak a módszerről egy pár dolgot. A rendszer itt sem hagyta nyugodni a skótokat. Nem hiába követelik mindig a zsinatok és presbyteriumok (= egyházmegye) a „doctrine teaching"-et, „catechetical doctrine"-t, de az igehirdetés csakugyan fel is vette a dogmatika methodusát. Burnet 2) ezt mondja róluk: „a papok annyira benne voltak az írásban (füll of Scripture), hogy az extempore imádkozás után az extempore prédikációt is megpróbálták, methodusuk az igehirdetésben olyan világos volt, hogy a nép világosan tudta követni a beszédet minden megerőltetés nélkül. A módszer volt, hogy a textusból kivontak bizonyos tantóteleket, ezeket fölmutatták és bebizonyították az értelem előtt, aztán föltárták, hogyan lehet használni ezt nevelésre ós fegyelmezésre, buzdításra és vigasztalásra, saját magunk megpróbálására ós mások segítségére." Emellett a külső módszer mellett volt más, magából a tárgyból, mely rendesen a keresztyén élet, vagy az üdvtörténet fő fázisait tartalmazta. A felosztás olyan kaptafaszerü volt, hogy a gyülekezet éppenséggel nem érezte ki, melyik textusról prédikál, mert mindegyikből egyformán ugyanezt erőszakolta elő. Ilyen felosztások voltak: bűnbeesés, megváltás, megigazulás, ker. élet; vagy: justificatio, adoptio, sanctificatio. Helyesen mondja Ramsay, „ezek nem annyira expositiók, mint inkább impositiók voltak. A textus erőszakolására ő említ egy példát. Egy lelkipásztor Hos. 11 : 1—4.-ről beszélve így állította föl a kérdést: „Kedves flam-e nekem Efraim?" — felelet: igen, mert: 1. megigazított; 2. felfogadott; 3. megszentelődött gyermek. Klassikus példa azonban a következő: Egy gyülekezet már megunta a lelkipásztor beszédét, aki mindig a megszakadt és helyreállított szövetséget gyötörte. Egy nap felveszi a lelkipásztor a textust: I. Mózes 44:13.-ból ós József testvéreiről beszélt, akik közül Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. A gyülekezet örvend, hogy ujat hall, de a felosztás jön evvel a bevezetéssel: „a Benjamin zsákja elszakadt és benne találtatott a serleg; így a ti ruhátok is meg fog szakgattatni az ítélet napján, tehát első részben szólunk a megszakadt, másikban a helyreállott szövetségről." 2) J) Mitchell: Catechismus of second Reform. London. 1886. LXIIl. I. 3) Ramsay: Reminiscences 30-32. 11.
