Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
236 Dr . György J. a végső ok titka nyugtalanítja, mikor ezt mondja: „Arról szeretnék hallani tőled, hogyan jött létre a világ és hogyan fog ismét létrejönni a jövőben; és miből áll? Miből keletkeznek élő és élettelen dolgok? Hogyan és mivé oszlott fel? s a jövőben mivé fog ismét feloszlani?" A felelet pedig e kérdésekre: „A világ Visnuból lett: benne létezik; ő e világ létezésének és föloszlásának az oka és ő a világ". (Ramanuga: Vedanta-sutra, 1, 1,,. — S. Β. E. 48, 9 2,.v) Más változatban: „Braman az, akiből ezek a lények lettek, aki által a létezők élnek, akibe halálukkor visszatérnek". „Akitől a világ teremtése, létezése és fennállása van, az Braman 1'. Annak az indoka pedig, hogy Bramant megismerjük, —• miként Pál apostolnál is, — többre becsülése a hitnek a jó cselekedeteknél. „Minthogy a puszta cselekedet gyümölcse, — mondja Ramanuga — korlátolt és mulandó, ellenben a Braman ismerésié végtelen és örök, elég okunk van a Braman lényének a vizsgálatára", (i. p. 156). A részleges okok fölött léteznie kell a minden véges és és korlátoltnak eredetéül szolgáló egyetemes oknak. Egyik upanisádban olvassuk: „némely balga bölcs a természetben, más az időben látja mindennek az okát; holott Isten nagysága az, ami a bramakereket, — a világot forgatja. Ε világot mindig ő hatja át, ő az ismerő, az idők ideje ; ő ölt magára tulajdonságokat ós mindenttudást; az ő parancsára bontakozik ki a (teremtés) munkája, mely föld, víz, tűz, levegő és éter nevet visel. — Ő az, aki miután az egyik lényeget (a lelket) összehozta a másikkal (az anyaggal) összehozta eggyel, kettővel, hárommal vagy nyolccal, össze az idővel is, valamint az elme finom tulajdonaival; — δ az, aki . . . mindent megtehet, de művének elpusztításakor mégis minden nélkül van: igazságban létezőként halad és különbözik mindon teremtménytől. Ο a kezdet, ki (a szellemet a testtel egyesítő) okokat hozza létre, az idő három neme: mult, jelen és jövő fölött áll s részek nélkül való ..." (Svetas vateraupanisad 6, j u. — S. Β. E. 15 260 3)· A jelenés világnak széteső tünemény tömkelegében ez amaz összetartó egység, melyet nyugati nyelvünkön Isten, Abszolutum, lényeg, végső ok s más effélék nevén ismerünk. Az indiaiak Bramannak, a puszta Létezőnek mondják s ők is azt tanították felőle, hogy „sem a szem nem látja; — sem érzés föl nem fogja, — sem a fül, sem egyéb érzékek nem érzékelhetik . . . Következőleg az (érzéki) megismerésnek semmi olyan forrása nincsen, amely a puszta létezőt fölfoghatóvá tenné ... A felfogásnak csak az a tárgya, ami a dolgok alkatát képező általános tulajdonságok és egyéb (alkatelemek) útján jelentkező különbségek által megkülönböztethető". Mert különben „az ismerés eszközeivel szemben a Braman helyzete is az lenne, ami egy tárgyé". (Ramanuga 1, ,, — S. Β. E. 48 4 5.)
