Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 237 b) a buddhizmusban. A buddhizmust már nem elégíti ki a végső ok bramin felfogása. Nyilván éppen azért nem, mert a bramanizmus elfajulásával már nemcsak elméletileg fogták aként fel a teremtőt, mint az ismeret egyéb közönséges tárgyait; hanem az elbizakodott braminok Bramant egyszersmind az akaratuknak is alárendelve képzelték s azt vélték, hogy imáikkal és áldozataikkal Bramant, — mint aki az imákból és áldozatokból táplálkozik — kívánságaik teljesítésére valósággal rákényszeríthetik. Innen származott a braminok istenítése. Mert ha az istenség akarata a braminoktól lett függővé, akkor a braminok kerekedtek az istenség fölé. Nem csoda tehát, hogy Buddha lángelméjének minden erejével küzdött a legfőbb oknak olyan fölfogása ellen, amely a nagy keresztyén reformációt megindító pápai bűnbocsánatnál is gyalázatosabb kicsúfolása volt a hitnek és vallásnak. Ε miatt a buddhizmus a teremtő eszméje ellen súlyos kifogásokat tesz. „Mert, ha lsvara-Isten — a világot örökkön ösztönző céllal alkotta, akkor ő nem önmagára létezik." Akkor ugyanis az 6 léte is létezése céljától függ. „Mindabban, ami él, fájdalom ós gyönyör törnek fölszínre: legalább ezek nem lehetnek az Isvara művei. Mert ha ő fájdalmat és örömet okoz, önmagának is szeretettel és gyűlölettel kell bírnia. Ámde, ha szeret és gyűlöl, akkor őt nem lehet igazán önmagára létezőnek nevezni." Mert akkor szeretetének és gyűlöletének az indoka fölötte áll. Következőleg, a buddhizmus megnyugszik abban, hogy : „minden üres! sem személy, sem annak számára tér nem létezik, hanem az egész világ olyan, mint a képzelet. Magunkat összetett tulajdonságok halmazaként tekinthetjük? (Fo-so-hing-csan-hing. 4, l

8. — S. Β. E. 19,205-7·) A mennyország gyönyöreire vonatkozó téves gondolatokat az érzékiség kemény kötelékei nyűgözik e földhöz. „A nemes ember számára, — amint a (lelkiismerettől) sugalmazott törvényre ügyelt, — a sötétség felhője (az üdvösség) ragyogó fénye előtt megnyílott." (i.) Ha pedig e lemondó megnyugvás dacára is zaklatják a lét rejtélyei a buddhista elméjét, akkor a világ létezésének megoldhatlan problémájára ajánlott különböző megoldási módokat puszta értelmi formaképpen szemléli végig, de egyikkel sem azonosítja magát. Erre a kérdésre: „Melyek a mellőzhető problémák?" A feletet ez: „Olyanok, aminők ezek : Örökkön tartó-e a mindenség? . . . Van-e vége? . . . Örökkön tartó is, végtelen is? Vagy sem az egyik, sem a másik? A test és a lélek ugyanegy-e ? Különbözik-e a lélek a testtől ? Létezik-e a tathagata (szent) a halál után ? . . . Vagy létezik is nem is a halál után? . . . Ilyen kérdésekre, amelyek mel-