Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 233 érzékfölőtti a tárgya. Az inkább módszeri, mintsem lényegi különbség közöttük főleg az, hogy míg a tudomány az észlelés útján szerzett rószletismeretekből építi ki az általános elveket: addig a hit a magába mélyedő lelki látással fölismert elveket teszi az élet részletviszonyainak szabályozójává. Ebből kettő következik. Először, hogy olyan korban, melyben a tapasztalati megismerés eszközei és módszerei még nagyon is fejletlenek voltak, az általános elvekkel egyedül rendelkező vallásnak kellett uralnia az emberszellem egész életét. Ez az oka annak, hogy a régi népeknél, — valamint az alacsony műveltségű mai népeknél is — a vallás körébe tartozott az emberi elme minden terméke. Következik másodszor az, hogy a vallásnak és tudománynak ma divó szétválása, sőt ellentéte, nemcsak a történelem tananyagaival, de az okossággal is, ellenkezik. Még pedig ellenkezik tudományos és vallásos szempontból egyaránt. Tudományos szempontból a vallás és tudomány szétválása ésszerűtlen azért, mert a vallás a tudmánynak is megadhatja azokat a szabályozó irányelveket, amelyekkel az erkölcsök útján a cselekvést is szabályozza. Hisz, amint történetileg és néplélektanilag csakugyan a hit törzséből hajtott ki a tudás; logikailag is, a tudomány minden jelentős munkája — mondhatni — egy tágabb értelemben vett hittétel igazolványa. Minden fontosabb tudományos igazság ugyanis, fölfedeztetése első szakában inkább a hitnek, mint a tapasztalásnak a világában él. A hit világában él nemcsak abban a közönséges értelemben, hogy — a vallási képzetek módjára — szükségszerű föltevést képez; hanem abban a sajátosabb értelemben is, hogy a legfőbb lénnyel hoz kapcsolatba. Mint ilyen, mint hitből eredő, a tudományos fölfedezés fölfedezőjót ugyanazzal a rendkívüli kitörő boldogságórzettei, ugyanazzal a minden lény iránt testvéries indulatot ébresztő szeretettel, ugyanazzal az önfeláldozásra késztető lelkesült odaadással tölti el, amilyentől a vallásos igazságok apostolai vannak áthatva. Minél szélesebb az ür vallás és tudomány között, annál több az akadálya a tudomány vallásos ihletődésének — mert annál inkább elzárkózik az elme az érzékfölötti behatások elől. Es minél hevesebb az ihlet a tudományban, annál inkább meddővé válik új igazságok világrahozatalában, annál inkább anyagi érdekek szolgálatába szegődik. De nemcsak az ideát ébresztő ihlet, intuíció az, amivel a vallás a tudományt termékenyítheti, hanem az egységesítésre való az a hajlam és képesség is, melyet a vallás sokkal kevésbbé elvont és sokkal inkább hozzáférhető alakban ád, mint a bölcsészet. Az a tudat, hogy a természetnek oly szédületes bonyolultsággal szótágazó jelenségszálai valahol és valahogyan egyetlen középpontba futnak össze, a tudó-