Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 221 Az eletjelenségek kételkedő kutatója azt mondja: δ egész életén át a növények ós állatok életműködését, az élő szervezeteknek egyén- és fajfenntartásra szolgáló tevékenységét vizsgálta. Mindamellett akár az egyéni, akár a faji élet kezdetének és végének a nemzésen és a halálon túl fekvő okáról vagy értelméről sejtelemmel sem bír. De abban mégis egészen bizonyos, hogy kivétel nélkül csak anyagoknak az elváltozását, tápláló folyadékoknak a felszívódását, szervek módosulását s más efféle testi dolgokat észlelt. Valami anyag és földfeletti vagy éppen isteni életerőnek azonban soha semmi nyomára nem bukkant. A szkeptikus vegyész, aki a szervetlen testek alkotó elemeinek s az élő anyagok parányi alkatrészeinek szabályos összetételét s bámulatos magaviseletét tanulmányozza, azt mondja: előtte ismeretlenek ugyan azok a végső okok, melyek a vegyületek alkatrészeit kivétel nélkül azonos módon egyesítik; nem tudja, váljon ama, — szabad szemmel egyáltalán nem is látható, végtelenül kicsiny parányokban magukban, vagy azokon kívül van-e az a csodálatos erő és okosság, mely az ő magaviseletüket oly következetesen szabályszerűvé teszi. Afelől azonban egészen bizonyos, hogy a vegyfolyamatok figyelemmel kisérése alatt soha semmi démonnak, angyalnak vagy szellemnek a munkás közrejátszását nem észlelte. A boncoló orvos azt mondja: ő az ember szervezetét ismeri. Végig szemlélte számos ember haláltusáját. Földarabolta sok egyén testét. Egyik másiknak szétszedte agyát, idegrendszerét. Éppen nincsen tisztában azzal, mi ad az embernek értelmet, gondolatot, akaratot. Hanem azzal tisztában van, hogy a lélekre sehol rá nem talált. S ha megnyugszunk abban, hogy az ember és e világ merőben érzéki természetű, akkor csakugyan lehet-e jogunk az érzéki megfigyelésen alapuló tudományoknak a következtetéseivel szemben Istenről, világlólekről, Krisztusról, földfeletti szellemi lényekről, egyéni lélekről s más effélékről beszélnünk? Ha következetesek vagyunk semmi esetre! Az észlelet föltételezi a hit tárgyait. Az érzékies tudomány és az ideális vallás vitájára nézvö azonban a perdöntő körülmény éppen az, hogy a helyes emberi értelem ítéletében lehetetlen az a megállapodás, mely szerint az ember és a világ merőben érzéki természetűek. Mert ilyen föltétel mellett a tudomány is éppúgy nem létezhetne, mint a hit és a vallás. Miért nem létezhetne? Erre a kérdésre tüzetesen kell megfelelnünk! Ε célból vizsgáljuk az egyszerű érzéki észlelet lehetőségének a kellékeit először az emberben, aztán a természetben.