Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 217 — a magyar állami költségvetésnek 7/8-át tette ki. Ha pedig ehhez még hozzászámítjuk az eddigi háborúk költségeinek most is fizetett 803 millió korona évenkénti törlesztési hányadát: akkor az összes hadi költségek évi összege 2203 millió koronával — az Unió egész évi költségvetésének is a 67°/

0-jénél, azaz 2/

3 részénél többre megy. Ezzel szemben a szintén jól ellátott államszövetségi belső jogrend évi fentartása ugyanakkor (1910) 45 millió koronába, — a hadi kiadásnak mintegy 2%-jébe kerül. Remélhetőleg ebben az arányban lenne olcsóbb a nemzetközi fegyveres anarchia helyett nemzetközi békés jogrend fenntartása. (Magyarország még szinte szerencsésnek érezheti magát, hogy a rendes honvédelmi és közös hadi kiadásai együttvéve 1910-ben a 230 millió koronát meg nem haladták. Ugyanakkor az igazságügyi tárca 50, — a vallás ós közoktatásügyi pedig 78 millió koronával szerepelt a költségvetésben. Az államfenntartó nemzeti foglalkozásnak, a földművelés ügyének pedig ugyanakkor 68 millió, — a hadügyi kiadásoknak egy harmada sem jutott. — Sajnos, azóta ezek az arányok a telhetetlen harci Molohnak, e legnagyobb modern szörnyetegnek adott újabb nagy áldozatokkal csak tetemesen romlottak.) De ha igazán fájdalmas fölháborodással akarunk a militárizmus pusztításairól Ítéletet alkotni, akkor a militárizmus okozta évi rendes vagyonveszteségekliez hozzá kell adnunk a háborúkkal járó kivételes pusztítások becsértékét is. A nagy napoleoni háborúk idejétől, 1793-tól számítva s csak a nagy háborúkat véve tekintetbe, az 1910-ig, 117 év alatt vívott összes háborúk (hozzávetőleges) költsége kerekszámban 117 ezer millió, — egyre-másra évi ezer millió koronára becsülhető. Ε háborúk együtt 5 milliónál több katonát mészároltak le; az összes résztvevő harcosok száma pedig: közel 17 millió főre ment. Adjuk hozzá az előbb idézett készpénz- ós vagyonveszteségekhez mindazt a munkaveszteséget, amit a népek legépebb, legmunkabíróbb fiai munkájának termelő célok helyett katonai célokra való lefoglalása jelent; adjuk hozzá a csatákban elesett harcosoknak örökre megsemmisülő munkaerő értékét s az eddig jelzett kiadások és veszteségek ijesztő összege legalább is megkétszereződik. Azok az óriási kiadások, miket az államok hadi ós harci célokra fordítanak, a politika boszorkánymestereit arra ösztönzik, hogy e kiadásokért hódításokban keressenek kárpótlást. A hódított területek megszállása és megtartása viszont a haderő tetemes nagyobbítását követeli. A hadsereg fejlesztésével jött új terhek ismét újabb hódításokra indítanak. És így tovább! . . . A hitetlenség hegyének fagyos csúcsáról indult lavina alább gördűltóben úgylátszik föltartóztathat-