Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 211 élete példáját a saját jellemének mintájáúl választotta, akikhez, mint Isten és ember közötti közvetítőkhöz fordult kéréseivel. A templomjárás értelmét veszítette: a szívek vallási tartalma s az imahelyek hívő közönsége egyszerre fogyott ki, vagy apadott el. Leghamarabb s legfeltűnőbben következett be ez ott, ahol az újkori műveltség a leghamarabb és leghatalmasabban virágzott fel. A nagy világvárosok voltak e helyek. London, Páris, Berlin, New-York etc. lakosságának nagy része semmiféle összeköttetésben nem áll semminemű vallásos mozgalommal. A százezreket, sőt milliókat számláló alig művelt nagyvárosi néptömegek számára (melyek, értelmi korlátoltságuk miatt, az érzéki fölfogást meghaladó vallási szempontra fölemelkedni képtelenek) — oly riasztó hatással bír minden vallási fogalom, mintha a vallás lényegével járna, mintha a hitéletet mindig nyomon kísérné mindaz a tömérdek vérontás, mindaz az irtózatos üldözés meg pusztítás, amit a hit farizeusai a vallás nevében elkövettek. A régi vallásos hit a maga erkölcsjavító és lélekmegváltó hatalmával már csak rejtett vidéki zúgokban, mint példáúl Tirol ós Svájc hozzáfórhetlen völgykatlanaiban, valamint a világkultúra fő útjaitól távol eső orrszágokban és országrészekben, mint példáúl Írországban, Oroszország pusztáin s a félművelt népeknél uralkodik a lelkeken. Sajnos, nagyon is általánosan ismert mindennapi tapasztalás igazolja, hogy ahol a természettudományos művelődós előrenyomó!, ott visszahúzódik a vallásosság. A természettudományi felfogás és az osztályharc. Egészen természetes hát az, hogy az újkor teremtette negyedik néposztály, az (ipari) munkásosztály leghívebb képviselője a vallástalan természettudományos világfelfogásnak. Csak ezt az osztályt nem zavarhatja meg e nézetében sem történeti hagyomány, sem ideálizáló elmerengés. Habár az isten (fogalma) helyébe állított könyörtelen anyagias erő őt nyomhatja a legkegyetlenebbűl, — mert a gazdasági és fegyveres hatalom egyaránt a magasabb uralkodó osztályok kezében van, — a szociáldemokrata tanokat követő munkásosztály mégis elszántan hadat üzen minden vallási eszmének és intézménynek; jóllehet a társadalmi harc élességót ez eszmék ós intézmények enyhítik a legtöbb hatással. Ámde a szociáldemokrata munkásosztály csakis azt a jelenséget mutatja teljes tisztaságában, amely az összes többi osztály gondolkozására is rányomta a maga jellemző bélyegét. Az a tudomány, mely a világot gépies szerkezetek mérhetlen szövedékévé, gépies erők roppant rendszerévé tette, az embert 14*