Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
196 Dr. Schneller István. Képtelenség, hogy ugyanaz, aki hivatását abban látja, hogy mint orvos a bűnösökön és bajosokon segítsen: ugyanaz mint itélő és örökre kárhoztató bíró jelenjék meg Mt. 14, 2 8. stb. Lehetetlenség, hogy ugyanaz, aki az alázatosságot, a szerénységet, a gyermeki lélek egyszerűségét mint boldogító eszményt állítja oda — a legnagyobb pompával, dicsőséges széken ülve lépjen fel. Mt. 25, 3 l. 19, 28 2 9. Lehetetlenség, hogy ugyanaz, ki tanítványainak a kölcsönös szolgálás elvét hirdeti: Zebedeus fiainak hiú anyját egy Kanapéprocessusnak kedvező elintézésével vigasztalja. Mt. 20, 2( )— 2 3. Lehetetlenség, hogy ugyanaz, ki az üdvözülhetest tisztán csak Isten ítéletétől teszi függővé : éppen az ő tanítványait a kérkedő Péter indítására a végitéletkor 12 székre ültesse, hogy ők Ítéljenek Izráel 12 törzse fölött. Mt. 19, 28·29· Lehetetlenség, hogy ő, ki az Isten országát kovászhoz hasonlítja, mely lassan, fokozatosan hatja át e világot (Mt. 13,33.); s helyen mustármaghoz, amely jólehet minden magnál kisebb mégis mikor felnő a vetemények közt a legnagyobb és fává növekedik annyira, hogy az égi madarak szállanak reá és fészket raknak ágain (Mt. 13, 3 2.); ki állítja, hogy majd akkor jövend vissza, amikor azok a jeruzsálembeliek, akik a prófétákat üldözik, megölik, megkövezik — őt az Úr nevében áldva fogadják (Mt. 23, 3 9.); ki a gabonának a konkollyal való lassú kiérósét és e kiérésnek türelmes bevárását hirdeti (Mt. 13, 2 9.): hogy ugyanaz a végitéletet rögtön hirtelen bekövetkezőnek mondja (Mt. 24. fej.), s állítsa azt, hogy a most élő nemzedék e napot még megéli (Mt. 24,33.34.), hogy a környezetében állók közül némelyek a halált meg nem ízlelik, míg nem látandják jönni az emberfiát királyságában (Mt. 16, 2 8.); sőt hogy a térítő útra kiküldött tanítványok meg be sem járják Izráel városait s már is elérkezik az ember fia (Mt. 10, 2 3.). A synoptikusokban (különösen Máté evangéliomában) ezek szerint evidens ellentétek léteznek a földi és az eschatologikus Krisztusnak felfogásában, amennyiben a végső ítélkezés alanyára, módjára és idejére nézve ott közölt adatok éppenséggel ellenkeznek a földi Krisztus kijelentéseivel, jellemével. S íme mindezek az eschatologikus vonások a Dánieli képből hiányoznak, amennyiben — amint erre már is utaltunk az ítélkezésnek alanya ott nem is a Krisztus, hanem Isten; tárgya a múlt, az ember fia előtti világhatalmak képviselői s az ítélkezés ideje nem egyszerre áll be, hanem folytonos az ember fia uralkodásának folytonos, mind intensivebb érvényesülésével. A Dánieli ember fia vonásai e szerint Krisztusnak kijelentéseivel, az ő történeti jellemével egészen egyeznek s így éppen ez az eltérés a synoptikusok escha-
