Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
Jézus messiási tudatának kialakulása. 195 szetes tulajdona: Analógiáknál nem szabad a részleteket hangsúlyozni, hanem az alapgondolatot. A legfőbb eltérés nevezetesen az, hogy míg a synoptikus evangéliomok eschatologiai képében egyik fővonás az, hogy a központi ítélkezésnél Dániel képe szerint maga az Isten az ítélkező, a bűntető és jutalmazó, addig a synoptikusoknál az Ítélkezés az ember fiára van bízva, Krisztus az ítélkező. Egy másik igen sajátságos vonás Dániel látományában az, hogy az ember fiának adatik át Isten által a hatalom, a dicsőség és a királyság, és pedig örök időre, úgy hogy minden nép, törzs és nyelv néki szolgál: de később az angyal által nyert magyarázat szerint „a fölséges szentei nyerik el az országot és bírni fogják ez országot örökké és mind örökkön örökké." 7, is- vagy a mint a 27. v. mondja: Minden országok uralma, hatalma és nagysága az ég alatt a fölséges szentei népének adatik; országa örök ország és az összes hatalmasságok neki szolgálni és engedelmeskedni fognak." A synoptikusok eschatologiája képétől eltérő e két vonás nem ellenkezik Jézus ember fiának kepétől; sőt ez eltérés egyenesen megerősít abban, hogy Jézus tényleg Dánielből vette ez elnevezést. A synoptikusi eschatologia ugyanis nem Jézusé, hanem a Jézus halála utáni koré. Máté evangélioma, amely inkább zsidós szempontot képvisel, amennyiben Jézusban az ó-testamentom ígéreteinek beteljesítőjét látja s így Jézust a zsidó messiás képének egyes vonásaival látja el — különösen bőven tárgyalja az eschatologiát. A zsidó elme szükségszerűséggel alkotja meg e kép vonásait. Messiás, ki csak a nyomorúltakon könyörül, ki szerényen és alázatosan viselkedik s mindenkit szolgál, kit üldöznek, ki szenved, kit a legnagyobb gonosz módjára keresztre feszítenek: ez nem lehet a zsidók Messiása. De Jézus ilyen volt! Ha ilyen volt s ő mégis a Messiás : úgy ezen megalázkodás ideje után meg kell jönnie a megdicsőülésnek, az uralkodásnak, a végső ítélés idejének. Ο lesz akkor a központban. Isten adja nékie e hatalmat s ő hajtja ezt végre mennyei pompában, szabadon rendelkezve az égi hatalmasságok fölött! így már most nem szégyenli a zsidó sem e Messiást, annál kevésbé, mivel rövid idő alatt váratlanul egyszerre csak megjelenik e felmagasztalt Krisztus a gunyolodók, a Krisztust szégyenkezők rémületére s vétkes bánásmódjuk megtorlására! Belső szükségszerűséggel nő ki e krisztusi kép a hívő zsidóknak lelkéből. Értjük a synoptikusok ez eschatologikus képének keletkezését. Csak hogy e kópvonásai nem egyeznek meg a földön járó Krisztusnak képével, az δ vallott meggyőződésével és hirdetett hivatásával. 13*
