Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
Jézus messiási tudatának kialakulása. 185 Ε számnál azonban jelentősebb az a tény, hogy a νιος τον ανόρωπου kifejezést a synoptikusoknál soha a környezet, sem a tanítványok, avagy hívők, sem az ellenségek, gonosz szellemek, hanem kizárólag csakis Jézus használja. (Az az egy hely Luk. 24, 7 nem hozható fel ez ellen, mivel itt a Jézus sírjában levő angyalok Jézus szavait idézik: Emlékezzetek meg arról, a mit néktek még Galileában mondott, midőn így szólott: kell, hogy az „ember fia" a bűnösök kezébe adassék stb. Tehát nem más, hanem Jézus maga nevezte magát így. A kérdés az, hogy Jézus miért választotta ez elnevezést, e cimet, mit akart ezzel ő kifejezni?! Az igazságnak leginkább megfelelő feleletet akkor kapjuk meg, hogy ha megállapítjuk, hogy Jézus a synoptikusokban minő vonatkozásban nevezi magát az ember fiának. Még csak ez után vetjük fel ama kérdést, hogy e nevet honnan vette, volt-e ez vonatkozásban korának egy határozott képzetével?! Ha a synoptikusok helyeit összevetjük: az ember fiáról a következő képet nyerjük: I. Mit mivel? Megjelenésében, viselkedésében az einber fia — Ker. Jánosnak ellenkópe: nem vonul vissza asketa módjára, ha nem is böjtöl, mégis eszik — iszik. Mt. 11, l 9. Lc. 7, 3 4. Azért azonban nem lép fel úri módon, a ki másoktól szolgálatot kívánna, hanem ellenkezőleg azért jött, hogy szolgáljon Mt. 20,28 , 8 lelke teljes odaadásával sok emberért legyen áldozat, váltságdíj Mc. 10, 4 5. s így magasabb, positiv értelemben asketa ! Az ember fiának szolgálata közelebb abban áll, hogy a világ szántó földjére hintse a jó magot Mt. 13, 3 7 ff. nem úgy, hogy az egyesekkel egyenként nem törődve (csak elveti) hanem úgy mint az a jó pásztor, ki a nagy nyájából elveszett A haláleset itt th. alkalmi ok Isten fiának elismertetésére, benne való hivésre, Krisztus dicsőítésére. Ugy hogy Krisztus örül azon, hogy nem akadályozta meg jelenlétével a meghalást. Nagyobb dolog a halottat feltámasztani, mint a beteget meggyógyítani. Hogy tényleg azt Isten segedelmével tette: ennek kimutatása végett volt szükség az imára, mely különben egészen fölösleges Jézusnak Istenhez való viszonya miatt. — Az egész elbeszélés — minden közvetlenségnek, egyenes érzelműségnek ellentéte! Nem a segítésen, a könyörülésen, hanem Isten fiának dicsőítésen fekszik a súly. Hogy ez a szerző felfogásának teljesen megfelel: ezt nemcsak az igazolja, hogy szerinte is az istenfiúság vallomása okozza Jézusnak a halálát 19,,,, hanem nevezetesen az a kijelentése, hogy evangéliomát csakis azért irta, hogy higyje, hogy Jézus a Krisztus, Istennek a fia és így a hivők Krisztus e nevében nyerjék el az Életet. 20, t l. Mily mélységes külömbség a synoptikusok és János evangélioma felfogása között
