Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
186 Dr. Schneller István. egy juh után jár s nem nyugszik, míg azt meg nem találja Mt 18, n. Mentő, üdvözítő munka az δ földi küldetésének a célja (ζητηοαι v.ut. σώσαι τη αηολωλός) Lc. 19, ] θ. Ε magasztos feladat őt a zsidó törvényszerűség és nevezetesen a külső életet szabályzó rituális törvények fölé emeli. így Ura ő sabbathnak Mt. 12, 8. Mc. 2, 2 8· Lc. 6, 5. Ura a böjtnek Lk. 7, 3 4. Mindezek csak a külső embert szabályozzák. Ο a belső embert keresi, közelebb azt, a mi azt mozgatja, a mi őt a törvény átlépésére indítja s így szükségszerűvé teszi magát a törvényt. Ε mozgató belső hatalom a bün. Aki a bűnt és a bajt előidéző hatalmak fölött uralkodik: annak nincsen szüksége törvényre és törvénynek betartására. Az érzéki hatalmak — a természeti erők kényszerűségével és vadságával, pusztítják az emberi testet és ez által kötik le a szellemet, a lelket is. Az Istenben megnyugvó és Isten erejében megálló ember szemben ez erőkkel is Úr — hatalom, amely elől e rontó, bontó erők kénytelenek bármely nehezen mégis hátrálni, majd menekülni. Az ember fia e rossz szellemeknek is parancsol Lk. 8, 2 8. Sokkal nagyobb hatalom az, amely a lelket nem így mintegy kívülről, a testiség útján rohamosan, indulatosan támadja meg, hanem magából a lélekből, annak érzületéből nö ki, mint az önzésnek, a ridegségnek, a hidegségnek, a reflexiónak, a casuistikának a szelleme, mely mind inkább behálózza az embert egy önző, mechanikusan, paragrafusok útján rendezett öntetszelgő, más fölött uralkodni vágyó világba ! Ez az önző érzületből kinövő bűnnek a szelleme! Ez ellen küzd az ember fia, — az isteni szeretetnek fegyverével ! Segít, ment, ahol csak lehet: s a szeretet melege és fénye mellett az önző elkülönzés, kiemelkedés, önhittség más fölötti uralkodás hideg, rideg, számító szelleme felolvad; látóköre tágul, s látva, hogy az ember fiában élő szeretet semmiféle félreismerés, ráfogás, fenyegetés, üldözés, és másrészt hálátlanság által sem veszt erejében, s a szenvedés fátyola mögött Istenben, a jóban, az eszményben boldog derültség honol: e nagy tény előtt bámulattól megáll, érzi kisszerű, alacsony voltát, leborul e nagyság előtt, majd teljes bizalommal feltekint feléje azzal a szent meggyőződéssel, hittel, hogy ez ember fia erejében ő is az ő jobb énjének felébredésével erőt nyer eddigi bűnös életének abbahagyására, új életnek megkezdésére. Ennek a jobb énnek kell amaz összes energiákat felszívni, szolgálatába helyezni, a melyek eddig a bűnnek, az önzésnek központi hatalma alatt állottak: s a bűn menekül, mint ama gonosz szellemek. Az ember fia az embernek lelkébe egészen beletekintett: ott látta a jobb énnek kibontakozását, erősödés utáni vágyódását, látta ama meggyőződést,
