Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
A gőmöri ág. hitv, evang. esperesség története. 137 jó cselekedet által még nem érdemeljük ki bűneink bocsánatát, az üdvözülést és az örök életet. 8. Az egyházról: Egyetlen egy általános egyház volt, van és lesz, mely az idők folyamában különféle dolgokkal elhomályosíttatott. Ezen egyház csupán az Isten igéjéhez és a szentségekhez, nem pedig helyhez, személyhez vagy emberi szertartáshoz van kötve és jóllehet megtestesült és a polgári hatóságnak is alá van rendelve, mégis a Megváltó Krisztuson kívül más feje nincsen. Elég, ha az egyház mindenütt igaz tanokat terjeszt ós a szentségek helyes élvezetet elősegíti, bár az emberi szertartások közt kevés is a hasonlatosság; és ámbár az igazi egyházat csak azok képezik, akik valóban jók (justi) ós szentek és akiket a Szentlélek az ige által kormányoz : a gonoszok is, ha némikép az evangéliumban hisznek és a szentségeket élvezik, szintén külső tagjai az egyháznak, sőt a Szentlélek a gonosz lelkész hivatala által is foganatot talál, feltévo, hogy θ lelkész az igét ós a szentségeket meg nem hamisítja (corrumpit). 9. A keresztségről: Az ember a keresztség által válik az egyház tagjává, akár mint gyermek, akár mint felserdült kereszteltetik meg; a keresztelés útján nyerjük bűneink bocsánatát és leszünk igazán tisztákká, nem mintha a megkereszteltben semmiféle bűn nem találtatnék, hanem azért, mert a bűn be nem tudatik neki, feltéve, hogy a bűnt gyűlöli és a Krisztusban hiszen. 10. Az úrvacsoráról: Az egyház az úrvacsoránál Krisztus valódi szűztől született és a keresztfán kiszenvedett testét ós vérét élvezi. Közös vacsorában, vagy, mint nevezik, misében részesülnek azok, akik a lelkész előtt hitökről vallást téve és megjavulást ígérve hitükben megerősítést és bűnbocsánatot kérnek. 11. A gyónásról (de confessione): A magángyónás három okból szükséges: 1. hogy a tudatlan (rudes) megvizsgáltassék; 2. hogy az, kit lelkiösmérete különös módon bánt, különös (megfelelő) vigasztalást meríthessen az Isten igéjéből; 3. hogy minden egyes a bűnbocsánatban külön is részesíttessék. 12. A bűnbánatról (de poenitentia): A bűnbánatot mindig sürgetni kell, mert nélküle senki az egyházba fel nem vehető, illetőleg abban meg nein maradhat. Áll pedig a bűnbánat a töredelmességből, szivünket t. i. az Isten haragja érinti és az örök halál érzete fogja el, mely isteni törvény szerint a bűn következménye; — aztán a hitből, az evangélium t. i. a Krisztus érdemét és az értünk adott elégtételt juttatja eszünkbe és szivünk az atya irgalmasságára vetett azon bizalom következtében, amelyet Krisztus minden bűnbánó és hívő embernek szerzett, a szorongatástól meg szabadul.
