Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

138 Mikulik József. 13. A szentségek élvezetéről: Krisztus nem azért rendelte a szentségeket, hogy általok a keresztyén a nem keresztyéntől megkülönböztessék, hanem azért, hogy az Istennek hozzánk való jóakaratát (voluntas) a hit ébresztése és megerősítése céljából megpecsételjék. Hit nélkül a szentség élvezete hiú és kárhozat. 14. A lelkészekről : Az egyházban senki nyilvánosan nem taníthat és szentségeket sem szolgáltathat, hanem ha törvényesen meghívatott és előzőleg hű, tanult és kipróbált lelkészektől megvizsgáltatván és megerősíttetvén az ős egyház szertartásai szerint a rendbe felvétetett. 15. A szertartásokról: A szertartások megtartandók, mert díszére szolgálnak a lelkészi hivatalnak és jó lélekkel (bona conscientia) meghagyhatók. Ilyenek : bizonyos ünnepek, prédikációk, bibliai szakaszolvasások ós szent elmélkedések az úrvacsoránál, különös papi ruhák és más efféle, melyeket azonban az egyház bűn nélkül mellőzhet is. 16. A polgári dolgokról: A hatóság, bíróság, tulajdon, szerződés és más észszerű dolog, mint Istennek bölcs rendelése, az evangélium szerint is tiszteletben tartandó. 17. A házasságról: Ezt is az Isten rendelte. A paráznaság kárhozatának elkerülése végett arra képes emberek által kötendő, ha a szüzesség ajándékát megtartani képtelenek. 18. A halottak feltámadásáról: Bizonyos, hogy ítélet napján minden halott, a jó úgy, mint a gonosz fel fog támadni, amikor a jók sorsa örök jutalom, a gonoszoké pedig örök büntetés. 19. Az akarat szabadságáról: Első szüleink a bűnbeesés előtt úgy, mint az angyalok, teljes szabadsággal és a tökéletesség egyéb ajándékaival voltak felruházva; nem úgy a bűnbe esés után, mióta az ember akarata korlátolt és csak némileg választhat a jó és rossz között. így pl. az Istent félni ós szeretni, valamint az evangéliumban hinni nem tudunk saját erőnkből (non est in nostris viribus). 20. A szentek segítségül hívásáról: Ki szent életet ólt, elhúnyta után is minden dicséretre (tiszteletre) méltó, mert tana és kitűnő példája által (akkor is) tündököl; de segítségül hívását (t. i. közbenjáróul) tiltja az első és második parancsolat ós az, hogy erre nincs isteni parancsolat ós a szent egyházban példa (testimonium). A segítségül hívás és imádás egyedül az Istent illeti. Már ezen hitvallás maga is világosan mutatja, hogy az ág. hitv. ev. egyház tana e korban a róm. kath. felfogáshoz még igen közel állott, pedig Stockei Lénárd, Luther és Melanthon tanítványa és hit dolgában bizonyára azoknál a gömöri róm. kath. plébánosoknál szabadelvűbb volt, akik Luther tanait elfogadták ugyan, do részint a hívektől kényszerítve, részint <