Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

128 Mikulik József. Az egyház története, nézetem szerint oly fontos, hogy nélküle általános történet nem is képzelhető. Hiszen az egyház nem egyszer képezett államot az államban, a közerkölcsiség felett is őrködött és a mi főfontosságú: a közoktatásügyét a legújabb időig kezében tartotta, azonkívül irányt adott a kornak és befolyása még a XVIII. században is döntő volt. Jelen dolgozatom csak „a gömöri ág. hitv. ev. egyház története" címét viseli homlokán, de amennyiben főkép azt tettem vizsgálatom tárgyává: milyen befolyást gyakorolt az egyház a köz- és magánéletre? és így a hit, meggyőződés, közerkölcs és közoktatás történetét írtam meg, és amennyiben Gömörmegye „Magyarország képe", a XVI—XVIII. századokban lezajlott országos eseményeknek színhelye volt és kebelében régente méginkább mint most, Magyarország nemzetiségeit a magyart, tótot ós németet együtt találjuk: szerény munkám közérdekű és azt hiszem, hogy nemcsak e vidéken, de másutt is akadhat jó barátja. Egy körülményt nem szabad hallgatással mellőznöm. Szerintem egy lényeges hibában szenved történetírásunk: legtöbb esetben t. i. nem egyéb, mint királyok ós egyes kiváló alakok életrajza, harc és háború leírása, melynél a nagy tömeg, a nép állapotára semmiféle tekintet nincsen, szóval egy gyűlés jegyzőkönyve irott történetünk, mely tele van fényes vagy silány beszédekkel, de a többség véleménye — hiányzik belőle. Mi fontosabb? a cifra beszéd-e, mely minket könnyen tévútra is vezet, avagy pedig az általános vélemény ? Én azt hiszem : az utóbbi. Engem nem az ember, de első sorban az érdekel, ami az embert életcéljához segíti, vagy attól távol tartja. Jelen esetben is hiába csábított egy-egy kimagasló alak, hogy viselt dolgait, ne pedig hitét, erkölcsét, jellemét ós befolyását, melyet a nagy tömegre gyakorolt, írjam le. Legyen Széchy Mária élete még oly regényes, nem vele, hanem halhatatlan nevű édesanyjával, Homonnay Máriával foglalkoztam, aki iskolákat ós egyházakat alapított ós aztán arról is gondoskodott, hogy ezekben az iskolákban jól fizetett, derék tanítók és nagy számban tanítványok legyenek. Nem hiba-e, hogy Széchy Mária kalandjait mindenki ösmeri, holott a jámbor keresztyén élet példányképét, az egyháznak 25 éven át támaszát, a míveltség ós tudomány buzgó terjesztőjét, Homonnay Máriát a történelem lapjain hiába keressük? A kalandor nő, a kihoz hasonlót minden kor és minden falu kópés felmutatni, történelmi alak, ledérsége és női gyöngesége ott tündököl a komoly történelem lapjain, holott anyja, ki minden jóért lelkesült, minden nemesért buzgólkodott és ezer meg ezer ember jótevője volt, a hálátlan utókor előtt majdnem teljesen ismeretlen!