Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 95 maga Isten , 1) én vagyok a magam ós a dolgok teremtője. Ha én nem volnék, Isten sem volna: „in miner geburt werden olliu dinc geborn und ich was sache In selbes und aller dinge, unde wolte ich, ich wére noch niht alliu dinc, wére ich nicht, só en wére niht got." (284, 8.) Itt a „szabad szellemek" bizony bátran hivatkozhattak rá, itt E. legalább a kifejezésben elvótette a mértéket! Eddig azt láttuk, hogy az istenségből áramlik ki minden: az isteni természet, mely szentháromsággá fejlik és a világ a maga teremtményeivel. E. kétségtelenül neoplatonikus nyomokon halad, midőn az istenségbe visszatérő folyamatot vesz föl, bár ezt a fogalmat is sajátszerűen színezi. Sajnos azonban, hogy erre vonatkozó fejtegetéseiben is vannak hézagok, azt halljuk, hogy a teremtmények mind mozgásban vannak és visszatörekszenek Isten felé. (Die hánt alle ein ruofen, wider ínze kommende, dä sie öz geflossen sint 93, 14). Itt csak az a baj, amire főleg Lásson figyelmeztet, hogy nem tudjuk, hogy az Istenből kifolyt dolgok mennyiben szakadtak el tőle, hogy vissza kell tórniök? Mert E. ezt a visszatérést nemesülősnek, tökőlesedősnek fogja fel (180, 12, 286, 8), már pedig a legtökéletesebb teremtmény az ember, különösen annak lelke, következéskép feléje halad, irányul minden. Az ember mintegy a többi teremtmények foglalatja. (273, 13). Az ember lelke segítségével kell tehát a teremtményeknek Istenhez visszajutni. íme az ember mint egy kosmogoniai, illetve teogoniai processus középpontja ! Az istenségnek a maga önmegismerése céljából szüksége van az önkinyilatkoztatására, moly a szentháromság ós a világ kifejlése révén megy végbe. Ε processusnak legfőbb mozzanata az emberi lélek, miáltal az összes dolgok Istenhez visszavezettetnek, ami más szavakkal annyit is jelent, hogy ez úton tér vissza az isteni lényeg önmagához. „Hogy a lélek ismét Istennel egyesüljön és benne az összes dolgok eredőtökhöz térjenek vissza, ez minden történés végső célja." A keresztyénség tanának megfelelőleg a bűnbeesés volt az, mely a lélek eredeti állapotát megrontotta. Ezt fogadja el E. is, de tényként, magyarázni ellenben nem igen magyarázza, mert szigorúan véve nem is illeszkedik bele az δ rendszerebe. Érdekes itt, hogy a reformáció álláspontjával szemben nem annyira a bűnösségünket, mint inkább az Istenhez való hasonlatosságunkat hangsúlyozza és vele együtt az akarat szabadságát. (130, 37). Az Istennek az emberrel való egyesülése nem jön létre az Isten kegyelme nélkül, de szükséges hozzá az ember segítsége is (216, 20). Újból kiélezi, hogy *) Godis bekentnisse ist ein lebin das dá fűzit in deme wesine godis und der séle wan got und di séle habin ein wesin unt sint ein in deme wesine wan alle were also ΰζ gode flizin. das si doch inne blibin. Siewers i. m. 397.
