Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből
12 Imre Lajos. király nem tud mást tenni, mint elfogatja a vezérét, Melville-t, mikor az küldöttségbe megy hozzá. (1610.) A vallást a „High Commission" hatásköre alá helyezi, és az ugyanez évben összegyűlt zsinat (királypárti) statuálja az episcopalizmust, megállapítja a király főkegyúri jogát, és a kinevezett püspököket installálja is. Tizennyolc óv múlva egy hires zsinat Perth városában ismét ez értelemben határoz, határozatai öt pontját ide iktatjuk: 1. Az úrvacsoravételnél terdeplés kötelező; 2. betegség esetén magános úrvacsoravétel is megengedhető (a skótoknál ezt nem lehetett); 3. privát keresztelés hasonlóképen; 4. konfirmáció 8 éves korban kötelező és a püspök végzi (azelőtt kézrátétellel a presbyterek); 5. az öt nagy keresztyén ünnep (virágvasárnap kimarad) megtartandó. Ε sérelmes pontok ellen föltámadó oppozíció tekintetbe vétele nélkül jelenik meg az uj királyi leirat, vele a király által kiadott vezérkönyv : „Canon and constitutione Ecclesiastical gathered and put in Form for the Governement of the Church of Scotland. Aberdeen 1636." A kánonok Laud érsek hatása alatt készültek és a kormányzat és kultur gyökeres reformját tartalmazták, főként avval a tétellel (1.), hogy a „király ép olyan hatalommal bír egyházi ügyekben, mint a régi zsidó királyok, vagy az első ker. századokban az uralkodó." A zavargás olyan nagy lett, hogy az edinburghi főtemplomban a nép megdobálta a kihirdető papot, maga pedig üvöltözve kivonult a templomból. Aberdeenben két forrongás is tör ki, Sydserfet GalloAvay püspökét „jezsuita, árúló, pápista" nevekkel illetik. Az egész forgatagban egy ember van, aki helyes úton tudja vezetni a felbőszült tömeget, ez Henderson, a skót egyház 1638-ban moderatora. Őt azonban a király keresteti, s igy a lázongás folyik, egyik fölirat a másikat éri a királyhoz, államtanácshoz (privy council), közülük egyik igen érdekesen a következő címet viseli: „Petition of Noblemen, Gentlemen, Ministers, and Burghesses against the service book and book of canons." Innen ered a későbbi forradalomban az ismert megkülönböztetés. Mindez azonban nem járt sikerrel. A nép izgatottan követelte vissza egyházalkotmányát, a király és államtanács minden kérvényt visszautasított, és ekkor a skótoknak úgy tetszett, hogy saját magukra van bízva az egyház megvédelmezése, megalakították (1638. febr. 28) hát a „National covenantot u vagyis nemzeti szövetséget, mely írásba foglalva így hangzik: „The National Covenant, or The General Confession of Faith of the Kirk of Scotland." Ez csatlakozik ahoz a régebbi szövetséghez, melyet 1589. ill. 1590-ben statuáltak. A Covenant követeli, hogy a régi törvények, a bálványimádás és pápai főhatóság lerontására, a tiszta vallás statuálására, újra érvénybe helyeztessenek, a király irja alá ós
