Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
A hallei magyar könyvtár
A haliéi magyar könyvtár. 247 Sajnos, hogy a könyvtár története, amint azt a jelenlegi direktor, Gerhard egyik jelentésében megírta, a magyar ifjakrél meglehetősen szomorú képet ád. Nemcsak az egyetemi tanács és a fejedelem volt kénytelen ismételten fegyelmileg is eljárni a folyton civódó magyarok ellen, hanem 1779 és 1797-ben maguk a magyarok is panaszt tettek a könyvtáros ellen, hogy az értékes régi érmeket ós a gyűrűket elzálogosítja, a régi levelekkel és kéziratokkal pedig kályhába gyújt. Ez a szomorú körülmény teszi érthetővé, hogy a könyvtár kezelésének szabadsága mind szűkebb határok közé szorúl s mikor 1799-ben egy gyűrű és 17 régi érem nyomtalanúl eltűnt, az egyetemi tanács kimondotta, hogy ezentúl egyik könyvtáros a másiknak a könyvtárt csakis pontos leltár mellett adhatja át. Persze hogy ennek a rendelkezésnek sem igen tett a hanyag magyarság eleget. A napoleoni hadjáratok idején a könyvtár különösen sokat szenvedett. Az egyetem épületeit 1806-ban és 1810-ben kórházzá alakították át. A magyar könyvtárt teljes rendetlenségben egy sarokba hányták rakásra. A harcok megszűntével Kalivoda András, majd pedig csodálatos szorgalommal ós bámulatos pontossággal dr. Schulek Gáspár szedte rendbe és katalogizálta a könyveket. Schulek katalógusa, amelynél neki Povázsay András segített, ma is alapja minden további rendezésnek. De még le sem zárhatták a katalógust, amikor ismét parancs jött, hogy a könyvtárt 24 óra alatt hordják el. A magyar könyvtár az egyetemi könyvtárral együtt zsákokba és ládákba került, amiket a drezdai egyházi főtanács rendeletére tüstént el is indítottak Drezdába. Útközben azonban a franciák a menetet megtámadták s a könyvtárt csak úgy menthették meg, hogy Meiszen mellett egy lovagvárba vontatták be, ahonnét csak 1816-ben szállították vissza Wittenbergbe. A magyar könyvtárnak azonban még ekkor sem volt nyugta. Wittenberget 1815-ben a porosz királyságba kebelezték, minek következtében a wittenbergi egyetemet a haliéival egyesítették, 1823-ban a magyar könyvtárt is átvitették Hallóba. Nem csoda, ha a sok liurcólkodásban sok könyv ós kézirat elveszett. A könyvtárra vonatkozólag 1831-ben az egyetemi tanács szabályzatot állapított meg, amelynek főbb pontjai a következők: minden stipendistától 2 tallért vonnak le a könyvtár fenntartásának és gyarapításának költségeire; a wittenbergi stipendiumot kezelő tanári bizottság a magyarok ajánlatára választja a könyvtárosokat, akiket esküvel kötelez a hűséges kezelésre, s akik e munkáért a stipendiumon kivül a lakás megváltása fejében fejenként 15 tallért kapnak; könyveket csakis az eforus láttamozásával, kéziratokat csakis a fel-
