Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Bothár Dánieltől: Lethenyei István
I-ethenyei István. 55 változtatása, és megmorcongása, per enormem detestandam prophanationem Symboli Athanasii Deákul és Magyarúl." Benne a reformátusok „a többi között Pálfi János értelme szerint igy káromkodnak ellenünk" : „Föl-mennyi pedig nem jedzi oda föl vitetnyi a menyben, és elválasztatnyi az Apostoloktúl, mint szent Lukács mondgya, hanem jedzi el-enyésznyi, és meg-töltenyi a mennyet, földet, poklot, Angyalokat, embereket, ördögöket, kenyeret, vajat, sajtot, kápoztát, bort sört, fákat, füveket, summa szerint minden dolgokat, és test szerint mindenütt lennyi, etc." „Ez-e a Helvetica Confessiónak az Augustana Confessióval való Harmóniája? — kérdezi most már keserűen a Harmónia praefaciójában — igy kelle Atyafiságra lépni és a hit dolgaiban való egyességre menni? Igy kelle az szelídségnek lelkétől viseltetni?" és avval adja meg a feleletet: „Távol legyen az ilyen káromkodó embereknek a mi társaságunkba való szünőző és játékos bé-mászkálások." Azért kényszerítve érezte magát, hogy a Magyar Harmóniára megírja válaszát, mely mint a csepregi nyomda legfontosabb terméke 1633-ban meg is jelent a következő címlappal: „Az kálvinisták Magyar Harmóniájának az az Az Augustana és Helvetica Confessíonak Articulusainak, Samarjai János, Kálvinista Praedicator és Superintendens által tett összehasonlításának meghamisétása." Lethenyei abból indul ki művében, hogy Samarjainak igaza lehetne, mikor azt állítja és bizonyítja, hogy az evangélikus és református vallás minden hitágazatában megegyezik. De felfogása szerint a reformátusok, amint az minden írásukból kitetszik, már nagyon eltávolodtak az eredeti felfogástól. Szerinte olyan egyezéseket, amilyeneket Samarjai az evangélikus és református hitágazatok között talált, találhatott volna akkor is, ha Pázmány Kalauzát, vagy Szenczi Molnár Albert Magyar Lexíkonát, hasonlította volna össze az evangélikus vallás hitágazataival. Szemére veti Samarjainak, hogy mért nem tudta a harmóniát az úrvacsoráról szóló hitágazatnál megcsinálni, ha olyan igen állítja, hogy az ágostai és a helvét confessio minden artikulusokban megegyezik. Mért akar olyant belemagyarázni az ágostai hitvallásba, ami abban nincsen és amit hitsorsosai mind, igy Kanizsai Pálfi János (az úrvacsoráról irt pápai táblájának 15. és 16-ik kérdésére való feleletében), Siderius János (Pápán 1623-ban nyomtatott Catechismusában), Félegyházi Tamás (Debrecenben 1570-ben nyomatott könyvében), Szenczi Molnár Albert (Catechizmusában) és Pathay István (a Sakramentomról irt magyar könyvében) tagadnak ós amit tagad az úrvacsoráról írott már akkor is régi református ének következő verse is:
