Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Bothár Dánieltől: Lethenyei István

56 Botliár Dániel. „Nem eszed itt száddal az Krisztusnak testét, Mert az menyországba föl vitetett innét; De vészed testének és vérének jegyét." Azért már az előljáró beszédben négy argumentummal általánosságban bizonyítja be, hogy a reformátusok nem lehetnek az evangélikusoknak igaz testvérei és tiszta barátai. „Hogy az Kálvinisták az Augustana Confessionak nem igaz atyafiai és tiszta baráti, megbizonyosodik: 1. Az Kálvinisták tulajdon magok vallásából. 2. Az Augustana Confessionak ő általok lött megváltoztatásábúl, 3. Az Kálvinistáknak az Augustana Confessio ellen való mondásokból 4. A kálvinistáknak az tudományban való fundamentomos tévelgéseikből." Samarjai János ellen irt könyvével együtt jelent meg, a Magyar Harmónia meghamisításával párhuzamosan az Augustana Confessionak magyar nyelvre való fordítása. „Mivel ez ideig az igazi és meg nem változtatott Augustana Confessionak Articulusi a mi Feleinktől (az én emlékezetemre) Magyar nyelvre fordíttatván és kinyomtattatván nem voltanak, — irja az ágostai hitvallás külön bevezetésében — ím azért azokat az Articulusokat (amelyekben nékünk a Kálvinistákkal villongó viszálkodásaink vágynák) te kedvedért, kegyes olvasó Magyar nyelvre fordítottam és nyomásban kibocsátottam a Magyar Kálvinisták Harmóniájára való feleletemmel egyetemben, ami becsületes és szent Consistoriumunknak egyező végezésébűl és hagyásábúl, e végre, hogy . . . tudhasd mi légyen az Augustana Confessio és mint kellessék néked is azt értened vallanod és hidned." Mikor azonban az igaz és meg nem változtatott ágostai hitvallás szerint akarta a nevezetesebb artikulusokat lefordítani a II. Keresztély szász választófejedelem által Lipcsében 1606-ban kiadott Augustana Confessiora jutott és ennek alapján készítette fordítását. Az a párhuzamosság, amellyel Lethenyei él, mikor egyfelől lefordítja az ágostai hitvallás nevezetesebb hitágazatait, másfelöl, mikor bizonyítani akarván azt, hogy a Kálvinisták nem tartoznak az ágostai confessiot vallók társaságához, összehasonlítja az ágostai hitvallás nevezetesebb hitágazatait a reformátusokéval, igen nagy eredetiséget kölcsönöz művének. Sorra veszi ugyanis az ágostai confessio nevezetesebb (számszerint 21) articulusait és ezekkel hasonlítja össze a reformátusok hitágazatait, olyan szeleskörű theologiai irodalmi ismeretekkel, mely ma is párját ritkítja. Még egy fontos tulajdonsága is van e könyvnek. Nálunk a szenvedély szaván szólnak e kor polemikus írói és távol állanak a higgadt tárgyilagosság színvonalától. Egymást durva és személyes kifakadásokkal túllicitálni próbálták. Lethenyeinek azonban finom érzéke volt, nem