Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
8 Dr. Erdős József. illető egyes gyülekezetek különleges viszonyaira való vonatkozásokon kívül, az egyetemes egyház tagjainak közös bajait és megtérésök szükségességének okait is feltüntetik. Nem az tehát az író szándéka, hogy a világ és az egyház történelmének időről-időre feltünedező eseményeit rejtélyes képekbe burkolva jelenítse meg képzeletünk előtt, vagy hogy arról jövendőijön, miképen fognak a földi birodalmak és az egyház fejlődési, átalakulási mozzanatai egymás után bekövetkezni, miglen beáll az utolsó időpont: hanem úgy rajzolja a vég közelgését és leendő megtörténését, hogy egyszersmind a közvetlenül előtte levő jelen idő körülményeivel és viszonyaival számol, azokat az evangéliom hirdetésével, hatásával, áldásával, illetőleg az isteni Ítélettel kapcsolatba hozza és ily módon a hivőket az Isten üdvvégzésenek egykori megvalósulásáról biztosítja. Evégből azt jeleníti meg, aminek mihamar meg kell történni (1,, 22 6), amennyiben közel van az idő, amikor mindez beteljesedik (1 3, 22 1 0). Mert noha emberi gondolkozás szerint az utolsó idő mérhetetlen messzeségben levőnek látszik, de az újszövetség álláspontján Krisztus nemsokára eljő (22 7, 1 2, .jó) és helyreállítja az ősi eredeti szentség és igazság országát. Nyilvánvaló ebből, hogy habár észlelhető is némi alaki hasonlatosság e mű és a nevéről apokalyptikus irodalom címmel felruházott apokrif gyűjtemény egyes darabjai között, mindamellett lényegileg semmiképen sem lehet ez utóbbiakat a mi Apokalypsisünkkel párhuzamba állítani. Mert mig az Énok könyve, a tizenkét pátriárka végrendeletei, a jubileumok és Esdrás negyedik könyve, Baruch apokalypsise, a sibyllai jóslatok, Mózes és Ésaiás mennybemenetele, meg a többi, részint zsidó, részint keresztyén körökben keletkezett iratok álnevű szerzői, a régmúlt idők tisztes alakjainak neve alá rejtőzve, meséikkel a saját koruk hiszékeny, jámbor, különben pedig egészen ismeretlen közönségéhez fordulnak: addig itt János apostol, a Krisztus kijelentése alapján, maga beszél az ázsiai hét gyülekezethez, amelyeknek jelenlegi adott viszonyait a legpontosabban ismeri. Épen azért, mivel az írónak a jövőre vonatkozó látomásai kora viszonyainak ismerete nélkül megmagyarázhatatlanok volnának: szemügyre kell vennünk az apostoli korszak történetét ős az illető gyülekezeteknek azon időbeli helyzetét, mint az író vallási nézlete kialakulásának és műve irása célzatának megannyi előzményeit, amelyekkel úgy önmaga, mint munkájának előállása kapcsolatban van. A korviszonyok és alkalmi vonatkozások figyelembe vétele nélkül érthetetlenek maradnának úgy a jelképek, mint a szózatok, amelyekhez pedig mélységes jelentőségű gondolatokat fűz az író. Mert nem ábrándozásszülte képzetek kiszinezése, sem nem a világ végének hatásos rajza, még nem
