Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 9 is puszta jövendölés, avagy különösebben az egyház, illetőleg az evangéliom pályájának feltárása végett irta meg János az Apokalypsist, hanem abból a célból, hogy korának, egyszersmind pedig minden későbbi kornak jelenségeit az Isten országával és annak tökéletességre jutásával kapcsolatba hozza és ebből megérthetővé tegye azt az igazságot, miszexint az evangéliom és Isten országa, a bűn ós a sötétség összes sátáni hatalmasságai felett dicsőségesen győzedelmeskedik az Úr eljövetele napján. Ez a cél lebegett már az ószövetségi látnokok, közelebbről a symbolikus előterjesztés szempontjából jellegzetes profétiák írói, nevezetesen Ezékiel és Dániel előtt is, akik a jövendőt látomásokban, képekben tárták fel. Csakhogy, mig ők az üdvvégzés titkainak felderülését még csupán fátyolon át sejtették: addig János azt az apokalypsist jeleníti meg, amely valóság és bizonyosság a Krisztus által. b) Első tekintetre különösnek látszik, hogy János az Apokalypsisben szakadatlanul látomásokkal és égi szózatokkal foglalkoztatja az olvasót. Ennek az okát azonban őmaga megmagyarázza már műve elején, ahol is arra utal, hogy amiket látott, hallott és amik ezek után történni fognak, azokat irta meg könyvében a Krisztus meghagyása folytán (1

1

0, n, ,

9). Látomásai tehát nem képzelet játékai, vagy álmodozás szüleményei, amely esetben az egész munkájára a kegyes csalás bélyegét méltán rá lehetne sütni, sőt inkább a Szentléleknek ihletése következtében lelke előtt feltáruló jelenségek azok, amelyek által ő, tudomást nyert ama titkok felől, amiket más emberek szeme elől elrejtett az örök bölcseség. Látomásainak megörökítésére nézve azonban nem lehet úgy gondolkoznunk, hogy ő azokat rögtön, abban a pillanatban leírta, amikor szemlélte, vagy hogy az itt-ott ugyancsak bonyodalmas jelenségek feltárásánál egyszerűen csak mint tolmács, vagy tudósító szerepelt volna, sőt inkább azt mondjuk, hogy teljesen szabadon, önállóan és előre megállapított tervezet szerint irta le mindazt, amiről az egyes látomások révén kijelentést nyert. Ezt igazolja művének szerkezete, menete, az apokalyptikus mozzanatok eleven megjelenítése, az ószövetségi előképekkel való párhuzamosítás és más hasonló előterjesztési sajátság, ami egyaránt arra vall, hogy az író ihletett szelleme egészen öntudatosan, szabadon működött s nem volt mintegy hozzábilincselve az előtte elvonuló képekhez. Eképen vélekedvén az író prófétai rajzairól és szózatairól: nyilvánvaló dolog, hogy munkájának korrajzi vonatkozásainál felesleges feltétlenül előtérbe állítanunk a kijelentés szükséges voltát, mivel az adott viszonyok megismerése ós ecsetelése végett nem volt utalva a Lélek különleges ihletére, viszont a theopbania (4

2), a christophania (1 1

2), az állatalakok (13. r.), a mennyei Jeruzsálem (21 2),