Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép
A legújabb Kálvin-kép. 87 coniunctas — hivatkozva), hogy „amikor Kálvin Istenről beszél, érezhetni. hogy csak az emberrel, az ember üdvösségével foglalkozik; viszont amikor az emberről szól, érezhetni, hogy csak Isten és az ő dicsősége foglalja el minden gondolatát. Egész anthropologiája nem más, mint theologia, egész theologiája nem más, mint anthropologia." (138. o.) 1) A theo- és anthropocentrizmus ellentéteinek ilyen magasabb, gyakorlati egységbe foglalása (ami különben valamennyi reformátor theologiájával közös vonás) Kálvin vallásos egyéniségének egy harmadik vonására vezet bennünket át. Ε harmadik ugyan teljességgel az előbbi kettőben alapúi, azoknak folyománya; de mert a legújabb Kálvin-képből különös élességgel épp ez emelkedik ki, megköveteli, hogy külön is megemlítsük. Egy metafizikai fóelvekből levezetett, dialektikailag megépített, zárt, szigorú theologiai rendszer bizonyára nem tűrne meg magában belső ellenmondásokat, nyilvánvaló antinómiákat: legalább is a mestere nem egykönnyen volna hajlandó annak az elismerésére, hogy megakadnak benne ilyenek is. A Kálvin theologiája — akármennyire is állítsa a köztudat az ellenkezőt az ő rideg, könyörtelen „vaslogikájáról" — tele van ilyenekkel. S ezt természetesnek hisszük. Ο merőben lélektani, tapasztalati alapon dolgozik, nem metafizikát konstruál. A legfőbb forrás, ahonnan merít, a saját egyéni vallásossága. Ez a vallásosság pedig — mint minden gazdag, teremtő élettel teljes vallásosság — mélységeiben szünetlenül termi önmagából a rejtélyes ellentéteket, a talányos paradoxonokat. És az energiáját nem ez ellentétek kibékítése, nem e paradoxonok megoldása fogja adni, hanem a bennünk rejlő folytonos lélektani feszültség, amely hatalmas gyakorlati, erkölcsi erőkre váltódik föl. Ebben az egész Kálvinképen végesvégig húzódó vonásban lüktet leghevesebbon és a legközvetlenebb, legmegejtőbb erővel a vallásos egyéniség élete. Tapasztalati módszerének a koronája az, hogy ezeknek az ellentéteknek az egész rendszerében nyitott szemmel, szántszándékkal helyet ad, és pedig alapvető helyet. És a theologus gyakorlati vallásos érdekeiről mi sem erősebb bizonyság, mint az, bogy ez ellentétek eldialektikázására távolról sem törekszik, sőt az ebbeli hiú erőlködésektől óva inti a gyarló emberi elmét: hanem igenis minden módon rajta van azon, hogy felszabadítsa és gyakorlatilag értékesítse a *) A lutheránizmussal szemben való ellentít η ni/in annyira ΠΊΠΗΒ70Τ·ν»η1' mir.» υνηΛαΐ jiisaDD psychologiai különbségekben keresendő. Ε különbségek mélyreható, közös alapja egyfelől a lutheri vallásosság passzivérzelmi, másfelöl a kálvininak aktiv-voluntarisztikus jellege (33 skk.) A Tissot franciásan szellemes ötlete szerint „Luther mintha azt mondaná; Credo ergo síim, mig Kálvin: Aijo, ergo credo" etc. (34. ο.)
