Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép
A legújabb Kálvin-kép. 83 nagyon jelentős és nagyon örvendetes másik ténynek is. Annak, hogy a négyszázados évforduló nemcsak mennyiség, de minőség dolgában is nagyon fellendítette a Kálvin irodalmat: a legkülönbözőbb theologiai és filozófiai irányok képviselői meglepő egyértelemmel rázták le magukról a hagyományos és szentesített előítéletek nyűgeit s emelkedtek föl a Kálvin személyiségének többé-kevésbbó elfogulatlan, de a legtöbbször rokonszenves és csodálattal teljes megértéséhez, méltánylásához. Igazán fölemelő látvány, a jubileumi nagy óv felpirkadásával mint ragad meg mintegy varázsütésre annyi különböző táborból összeverődött theologust, történettudóst, filozófust a vallásos személyiség, az élő történelmi erő, amelynek mindegyikhez van valami köze, valami mondanivalója. Azt persze mondanom sem kell, hogy Daumergue nemcsak ezt a legújabb, hanem a régibb s legrégibb Kálvinliteraturát is ex asse ismeri (a kötet a inaga nagyszámú és nagybecsű lapalji jegyzeteivel, appendixével és a végére csatolt jubileumi bibliográfiává! — melyben egy pár magyar munka is szerepel — nemcsak az eddig legtökéletesebb kommentárja, de a legteljesebb bibliográfiája is Kálvin theologiájának) — s így az előbb említett nevezetes tény és eredmény megállapítására is elsősorban ő volt illetékes. Tudósi szerénysége csak egy dolognak a fölemlítését nem engedte meg neki, s nyilván ez az egyetlen hiánya is az appendixnek ós a bibliográfiának: azt t. i., hogy a Kálvin-irodalom e nagy pálfordulásában minden kétség nélkül nagyban közremunkált — ő maga, is, művének a jubileum előtt már megjelent 3 első életrajzi kötetével (melyek közül az első, ha nem csalódom, 1899-ban került a könyvpiacra·. Mennyi félreértést eloszlattak, mennyi történelmi hazugságot összezúztak, mennyi felületes megállapítást kiigazítottak már ezek is! A most tárgyalt negyedik és a készülő ötödik kötet pedig csak betetőzi majd ezt a hatást s végre a rég óhajtott éles, tiszta, nappali világítást veti Kálvin személyiségére s ezzel együtt a modern protestánst (bátran mondhatni így is: a modern embert) a kálvinizmus világtörténelmi művének s így önnönmagának megértéséhez is hatalmas lendülettel segíti közelébb. — A már most várva — várt ötödik kötet különben nyilván az Institutio negyedik könyvének (De externis mediis vei adminiculis etc.) fonalán haladva fogja előadni „Kálvin egyházi és politikai eszméit", — a genfi reformátort, mint szorosabb értelemben vett kulturnagyságot és mint a józan ós evangéliumi modern szociális keresztyénség apját mutatva be. Azokra a végtelen fontosságú problémákra gondolva, amelyek tisztázásukat ettől a kötettől várják, a tudományos érdeknek igazán imádságba kell átolvadnia a 70-ik óv határához közelgő ősz montaubani tudós életéért, munka6*
