Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
6 Dr. Erdős József. todik pecséttel párhuzamos a hetedik pohár, végül párhuzamos a hetedik pecsét és a hetedik harsona. Ám nézze utána bárki is és látni fogja, hogy a Vitringa és nézettársai szerint rendezetlenül egymás után iktatott látomási láncolatnak ilyen párhuzamok révén történő egészbe öntése folytán milyen tömkelegbe jut és milyen torz alakulatokat nyer. A szerkezet tervszerűségére vallanak az elvont fogalmak szemléltetésére szolgáló számok, amelyeknek alkalmazásánál szintén megvan a kellő rend. A levelek, pecsétek, harsonák és poharak száma hét. Ez a hetes alapszám azonban kettéosztva, mint három és négy váltakozik. A három első levél különbözik a négy utolsótól a záradékot illetőleg; a négy első pecsét feltörése szintén különbözik a bárom utolsóétól, amennyiben amott minden egyes jelenségnél, a négy élőlény közül egy megszólal és előhívja a látnokot, minek folytán a jelenet élénkebbé válik. Ilyenforma eltérés van a hetedik harsonánál is, amennyiben a három utolsó harsona három jajt hirdet a föld lakosainak, viszont a haragpoharak kiöntésekor is észlelhető a megkülönböztetés, mivel a három első pohár kiöntése után az Isten Ítéletének igazságosságáról szóló angyali kijelentés hangzik el, ami a négy utolsónál mellőzve van. A többi számjelzést nem annyira a szerkezettel, mint inkább az előterjesztési alakkal lehet vonatkozásba hozni. c) Mind a tartalom, mind a szerkezet azt igazolja, hogy itt egészen különleges irodalmi műfajjal van dolgunk, amelyet nem lehet a világi irodalom egyik műfajával sem azonosnak, vagy hasonlónak minősíteni. Nem csatlakozhatunk tehát azokhoz, akik ezt az Apokalypsist Pareus nyomán, olyan drámának tartották, amelyben az író, bevezetésül szolgáló előjáték (4 t—8 S) után, három felvonásban, a zsidóság és pogányság legyőzését ós a mennyei Jeruzsálemet mutatja be. így Hartwig. Még kevésbbé osztjuk az Eichhorn felfogását, amely szerint ő, öt történeti főtételnek megfelelőleg öt jelenetet külömböztet meg ilyen formán: 1. a zsidóság aláhanyatlása; 2. az ezután létrejött erőtlen krisztusi ország; 3. a pogányság megsemmisülése; 4. az ezután keletkezett uralkodó krisztusi ország a földön; 5. az idvezültek országa. Igazolatlannak találjuk Düsterdieck abbeli nézetét is, mintha az egyes látomások megírásához megannyi események és jelenségek szolgáltattak volna anyagot, amely oknál fogva az Apokalypsist eposznak minősíthetnők, avagy épen Dante Divina Commedia-jához hasonlithatnók. Hiszen egy drámai előadás látása után készült leírás még nem nevezhető drámának. A János megjelenítéseinek, az általa jelzett beszédeknek, énekeknek és képileges cselekvényeknek váltakozása, mintegy drámai lüktetése, az egész műnek látomásokban való előterjesztésével van összefüggésben és így ez
