Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
A Jelenésekről való könyv. 3 mélységből feljövő vadállat a profétákot megölte (11 7) és holt tetemeiket sem engedik a népek sírba tenni. Am a próféták negyedfél nap multán megelevenednek és felhőkön az égbe szállnak (11 1_ 1 3). A hetedik angyal trombitájának hangjára szózatok és zsolozsmák jelzik a bekövetkezendő vég közelgesét (14—18. v.), ami a negyedik látomás (11 1 9—14 2 0) során tárul fel a látnók lelki szemei előtt. Itt a jelenségek az Isten templomának villámlások, szózatok, mennydörgések, földindulás és jégeső nyomán történő felnyílásával kezdődnek (11 1 9) és a korszerű viszonyokkal vonatkozásban levő jelek feltüntetésével folytatódnak. Látja az apostol, amint az ószövetségi nép kebeléből világra jő a Messiás és a sátán leselkedései elől az égbe ragadtatik. Ezt a sátán felett vívott győzedelmet nagy örömmel ünnepelik az égi seregek; de a sátán újból tusára indul az anya ellen, aki szintén megmenekül előle ; aztán a pusztában elrejtett ősi zsidó keresztyénség, majd ennek a megszabadulása után a pogányokból lett hivők ellen hadakozik (12. r.), csatára szerelve fel két fenevadat, úgymint az istentelen hatalmasságot, melynek halálosan megsebzett feje beheged, meg a pogány prófétaságot, mely amannak segítőtársaként küzd, hogy az isten választottait kiirtsa (13. r.). Úgyde e támadó hadi erő ellenében ott áll a Bárány az 6 seregével (14^), azonban még nem kezdődik el a döntő ütközet, csak az előjelek vonulnak el. Az ég közepén ugyanis egy angyal repül át az örökkévaló evangéliommal, hirdetve, hogy közeleg az ítélet; majd másik angyal is követi őt, hirűl adva Babilon romlását, amivel megkezdődik a nagy Ítélet (6-8. v.). Egyfelől rémítő fenyegetések, másfelől vigasztaló buzdítások, mint az utolsó harcban való kitartásra bátorító megannyi szózatok (9 —13. v.) után, jelképes rajzokban feltárul a végitélet (14—20. v.). Az ötödik látomás (15,—19, υ) főjelenete a hét haragpohár kiöntése. Megjelenik hét angyal, mindegyiknek a kezében egy-egy haragpohár s mindegyiknek a nyomában egy-egy csapás. Istent dicsőítő énekök (1—4. v.) után feltárul a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma, majd megzendül a szózat: „Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hót poharát" (15 5—16,). Erre a hét angyal egymás után kitölti poharát a földre, minek következtében iszonyatos csapások sújtják az emberiséget; még a természeti világban is előbb nem sejtett borzadalmak állanak elő (2— 16. v.). Babilon szintén összeomlik (17 — 21. r.) és ezzel megkezdődik a végitélet ténye. Egy angyal megmutatja a látnoknak az elpusztúlt Babilont (17. r.), hallatszik a Babilonnal paráználkodott és dobzódott királyoknak, meg a föld kalmárainak a romlás miatt való jajveszéklése (18. r.), viszont 1*
