Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

304 Raffay Sándor. „Erősítsétek meg jól és hatalmasan az érckapukat és azok vasgerendáit, záraimat csukjátok be és figyeljetek meg mindent éberen. Mert ha δ ide bejön, jaj nekünk mindnyájunknak !" Mikor ezt az ősatyák hallották, mindnyájan szidalmazni kezdték őt, mondván : „Telhetetlen és falánk te, tárj kaput, hogy bejöjjön a dicsőségnek királya!" Dávid próféta igy szólt: „Nem tudod, te vak, hogy amikor még a földön éltem, ezt a jóslatot mondtam: A ti vezéreitek nyissanak kapukat! „Ézsaiás szólt:" Én ezt előre látva a szentlélek által megírtam: Feltámadnak a halottak és felkelnek, akik a sirban vannak, akik pedig a földön élnek, örvendeznek. Továbbá: Halál, hol a te fulánkod, pokol, hol a te győzelmed," Ismét hang támadt, amely ezt mondta: „Nyissatok kapukat!" Mikor ezt a pokol meghallotta, kétszer is azt felelte rá, hogy egyáltalán nem ismeri és igy szólt: „Ki az a dicsőség királya?" Az Úr angyalai igy feleltek: „Erős és hatalmas úr ő, hatalmas úr a harcokban!" Ε szóra az érckapuk hirtelen szétbomlottak, a vasgerendák szótmorzsolódtak s az összes lekötözött halottak felszabadultak bilincseikből s mi is azokkal együtt. A dicsőség királya pedig bevonult mint ember s a pokolnak minden sötétsége megvilágosodott. 6. (22.) fejezet. Akkor a pokol felkiáltott: „Legyőzettünk, jaj most nekünk! De hát ki vagy te, hogy ilyen hatalmad és erőd van i És ki vagy te, hogy bűn nélkül jösz ide, kicsinynek látszasz és nagyhatalmú vagy, alázatos és mégis fenséges, szolga és mégis úr, harcos ós mégis király, aki élőkkel és holtakkal rendelkezel ? Keresztre szögeztek, sirba tettek s most mégis szabad vagy és a mi összes hatalmunkat szóttépted ! Csak nem te vagy talán az a Jézus, akiről a fősátán azt mondta, hogy kereszten és halálon át akarod örökségeddé tenni az egész világot?" Akkor a dicsőség királya a pokol fenekéről kiragadta a fősátánt s átadva őt az angyaloknak, mondá: „Vasbilincsekkel kötözzétek meg a kezeit, lábait, nyakát, a száját." Miután átadta, igy szólt a pokolnak: Vedd és őrizd őt biztosan amig másodszor vissza nem jövök."