Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

2 Dr. Erdős József. afelett kesereg, hogy a könyv felnyitására senki sem méltó, ime megpillantja a négy élőlény és a huszonnégy vén között álló ama Bárányt, aki magán viselte a megöletésének jegyét, aki elvette a könyvet a trónon ülőnek jobbja felől, aminek megtörténtekor őt az élőlények és a vének, meg az angyalok seregei, és az összes teremtmények, amik az égben, a földön, a föld alatt és a tengerben vannak, leborulva, magasztaló énekkel üdvözölték (5,_ u). Ezután a Bárány, a jövendőnek könyvét bezárva tartó hét pecsét közül feltörte az elsőt, amikor is az Úr egykori győzedelmes eljövetelének kiábrázo­lásáúl megjelent egy fehér lovon ülő koronás győző (6 1) 2), a második, harmadik és negyedik pecsét felszakitásakor pedig az ő majdani visszatérésének előhírnökeiül megjósolt háború, éhség, dögvész jelképei (3—8. v.), az ötödik pecsét felnyitása­kor az igazságért kiszenvedett vértanúk lelkei (9—11. v.), a hatodikénál meg azok az égi jelek tűntek elő, amelyeket a föld lakosai, a világ végével kapcsolatos utolsó Ítélet napja közelgésének előfutáraiúl tartanak (12 — 17. ν). A következő jelenetben a választottak ezrei, az Ítéletet megelőző csapások­tói való megkimélés végett lepecsételtettek (7,_ 8) és az egész emberiségből megszámlálhatatlan sokaság jelent meg, amely, az utolsó nagy szorongattatás idején üldöztetést szenvedett, de egyszersmind győzedelmeskedett vértanukkal együtt él­vezi az idvezültek boldogságát, az angyalokkal, a vénekkel és a négy élőlénnyel együtt, dicsőitvén az Istent (9 — 17. v.). Hogy pediglen mik azok a csapások és mi az a szorongat­tatás : azt a későbbi látomásokból tudjuk meg. A hetedik pecsét feltörésekor, rövid időre, nagy csendesség lön az égben (8,)· A harmadik látomás (8 2— Iiis) nem a mennyei trón­teremben, hanein a mennyei szentélyben tűnik fel és vonul el. Megjelenik ugyanis hét angyal, egy-egy trombitával a kezében (2. v.), meg egy más angyal is az oltár előtt tömjéne­zővel (3 — 5. v.). Erre az előző látomásnál jelzett csapások, a trombiták sorrend szerint történő harsonása nyomán áradat­ként kiözönlenek az istentelen pogány világra, mint meg­annyi bűnbánatra intő jelek, de eredmény nélkül, a mennyiben a rémes tüneményeket túlélő gonoszok mindezek láttára sem térnek meg (8 6—9 2 1). Ezután lát János újólag egy angyalt, aki esküvel állítja, hogy a hét angyal trombitálásakor be lesz fejezve a nagy titok. Ettől az angyaltól átvesz a látnók egy kis könyvet és azt az angyal felhívására elnyeli, amikor aztán jövendölnie kell (10. r.). Most következik a második jaj ellentéte; nevezetesen azt ecseteli az író, hogy a hivő Izraél megszabadulása után miként pusztítják el a pogányok Jeruzsálem hitetlen lakosait, akik, noha Isten két próféta által megtérésre hívogatta őket, mégsem tértek meg, sőt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom