Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
Élt-e Jézus? 257 irta Wurm (Julius Friedrich) Dr. Casuar álnév alatt, egy ismeretlen pedig francia nyelven irta meg Strauss életét úgy ahogy 1000 év múlva az akkori történet δ róla is, mint mythikus személyről fog megemlékezni. 1837. nov. 10. pedig Friedr. Heinr. von der Hagen berlini professzor tartott egy szatirikus beszédet a „Deutsche Gesellschaft" Luther lakomáján „dr. Luther Márton meséjéről." Ez 1838-ban két izben, 1883-ben új kiadásban is megjelent. A Bibel-Babel vita idején újra feltámasztották „Fibel und Fabel! Der Luther Mythos! Beweis, das Dr. Martin Luther nie gelebt hat" cim alatt s ellátták időszerű kommentárokkal is. A legjobbkor azonban most, a Christusmythe megjelenése után közölte a Christliche Welt 1910. évi 15. számában. 1) Ezek a szatírák találják legjobban fején a szöget. Azzal a methodussal ugyanis, amellyel Drews „bizonyít", mindent be lehet bizonyítani s le lehet tagadni is, csak elegendő esze legyen az embernek az alkalmazására. A tények nem számítanak. Ha a dolgokat oly tág lelkiismerettel hasonlítjuk össze s annyira nem vesszük semmibe se a hasonlóságokat, se pedig a különbségeket, akkor a legkülönbözőbb dolgokat is összeköthetjük az egyenlőségi-jellel ill. kifejezhetjük u. n. „mythikus egyenlet" formájában; amire Drews elegendő klasszikus póldával szolgál. Ami Strauss módszerére s könyvére alkalmazva túlzás volt, az Drewsre vonakoztatva, sajnos, nem nevezhető annak. Akadtak, akik az egyszerűbb nép lelki egyensúlyát úgy akarták helyreállítani, hogy elismert tekintélyeknek Jézusról szóló nyilatkozatait gyűjtötték össze. Előbb a királyok, fejedelmek jutnak szóhoz, utánok következnek az államférfiak, tudósok s legvégül a költők és művészek. 2) A jellemző sorrendben igazán kiváló férfiak jutnak szóhoz s nyilatkozataik is érdeklődésre tarthatnak számot, ha nem bizonyítanak is. 3) A kegyes hit azonban inkább tettekben, nagy tömegdemonstrációkban adott kifejezést felháborodásának a Christusmythe felett s ama meggyőződésének, hogy Jézus éltl Berlinben pl. a Busch-cirkuszban 5000 ember tiltakozott Drews hypothezise ellen s ugyanakkor majdnem valamennyi berlini templomban a Christhusmytheről prédikáltak. A konzervatív theologiai körök különben az egész ') Különlenyomatban is megjelent „Beweis, dass Luther nie existiert hat" c. alatt. (Heinr. Bauer, Marburg i. Η.) ') D. Μ. Hennig : Was berühmte Männer über Jesus sagen. (Agentur des Rauhen Hauses, Hamburg.) U. ott s majdnem ugyanazzal a tartalommal, finomabb kiállításban és négy képmelléklettel: D. M. Hennig: Christuszeugnisse [.] Aussprüche berühmter Männer über Jesus von Nazareth. 8) Az érvelésnek ez a hatásos, de kevés bizonyító erejű fajtája még Szelényi Ödön dr. kiváló munkájába, „Az ev. keresztyénség világnézetéibe is belecsúszott, ép a bibliáról szóló szakaszba (141. 1.), ahol az evang.-ok hitelessége kérdésében Goethet idézi tekintélynek. Theol. Szaklap I. évf. 17