Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
24 Dr. Erdős József. (anno 397, can. 47), a római (anno 494) és toledói zsinat (anno 633, can. 17) megerősítette, ez utóbbi azzal a záradékkal, hogy ha ezentúl bárki is, az Apokalypsis hitelességét elismerni, avagy annak alapján a húsvéttól pünkösdig terjedő időszak alatt prédikálni vonakodnék: azt az egyház kiközösítéssel sújtja. Hasonló értelemben nyilatkozott később a tridenti zsinat is (sess. IV. 13.). A reformáció korában Erasmus' 1) és Carlstadt 2) vonatkozó kifogásaitól eltekintve, főképen Luther fejezte ki határozottan kételkedését az Apokalypsis hitelessége felett 3). Nem tudta magával megértetni, hogy mi okból terjeszti elő gondolatait az író képekben és látomásokban, holott Péter, Pál ós Krisztus is az evangéliomban, világos, száraz szavakkal profétálnak és az apostoli tiszthez szintén az illik, hogy röviden, és kép vagy látomás nélkül szóljon Krisztusról és az ő tetteiről; aztán idegenszerűnek találta, hogy az író túlságosan ajánlja a maga munkáját, sőt azzal is fenyegetőzik, hogy aki abból elvesz, vagy ahoz hozzáad: azt az Isten kitörli az élet könyvéből; viszont boldogoknak mondja azokat, akik megtartják mindazt, ami az ő könyvében megvan írva, holott senki sem tudja, hogy mi az, amit megtartania kellene. Hozzá még, a régi korban az egyházi atyák közül szintén sokan elvetették, miért is ő, tudniillik Luther, ezeknek és egyéb hasonló okoknak az alapján az Apokalypsisnek János apostoltól való eredetét és prófétai jellegét nem ismerte el, mindamellett nem tiltakozott az ellen, hogy akárki más ellenkezőleg gondolkozzék róla. Zwingli szintén nem fogadta el hiteles bibliai iratnak 4), de már Bullinger száz prédikációt irt a szövege alapján 5). Hitelesnek ismerték el a református egyház hitvallástételi iratai 6) és a sociniánusok is. A lutheri egyház a tizenhetedik századig az antilegomena közé sorozta, de azután kedvezőbb véleményben volt róla s csakis a tizennyolcadik század óta újultak fel ismét az authentia mellett és ellen szóló okok és érvelgetések. Az ezen kérdés felett megindult irodalmi csatározás folyamán a következő nevezetesebb munkák láttak nap ') Annotationes in Nóvum Testamentum ed. 1527. ') Weiche Biicher biblisch seiend. 1520. s) Vorrede auf die Offenbarung St. Johannis. 1522. és 1534. 4) Werke ed. Schuler-Schulthess II. 1. p. 169. 5) Bullingeri Conciones C in apocalypsin Ioannis. Basel, 1557., majd Zürich, 1590., francia fordításban: Cent sermons sur 1' Apocalypse. Geneve 1558, majd 1565., németül Lavater Lajos fordításában Mühlhausenben. Le van fordítva angol és lengyel nyelvre is. Ennek olvasása által indíttatva lett protestánssá Closel Antal jezsuita, Ferdinánd főherceg udvari papja. e) Conf. helv. post. c. 1., Anglicana art. 6., Gallicana art. 3., Belgica art. 3.
