Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma
Nikodemus evangélioma. 215 Békesség az olvasóknak, a hallgatóknak és azok hozzátartozóinak. Ámen. Tiberius császár uralkodásának 14. évében, Heródes galileai király 19. évében, március 25-én, Rufus és Rubellionus konzulsága idején, a 202. Olympias 4. évében, Józsefnek Kajafás fiának zsidó főpapsága idején. Ezeket Nikodemus beszélte az Úr megfeszittetése és kiszenvedése után a főpapoknak és más zsidóknak, össze is irta azokat héber nyelven. 1. fejezet. A papok és az Írástudók gyűlést tartottak. Annás és Kajafás, Senes és Dathaes és Gamaliél, Júdás, Lévi ós Neftalim, Alexander és Jairus és a többi zsidók Pilátushoz mentek, vádat emelve Jézusnak több cselekedete miatt: — Tudjuk, hogy δ Józsefnek, az ácsnak Máriától született gyermeke és mégis az Isten fiának és királynak mondja magát. Sőt a szombatot is megsértette és föl akarja forgatni a mi ősi törvényeinket. — Hát miket cselekedett és miket akar felforgatni ? kérdi Pilátus. — Az a törvényünk, hogy szombaton senkit sem szabad meggyógyítani, felelték a zsidók, ez pedig bénákat és púposokat, aszottakat és vakokat, nyavalyatörősöket és süketeket s ördöngösöket gyógyított meg a bajaikból szombatnapon. — Hát mi rosszat tett vele? kérdezi Pilátus. — Pogány ez és Belzebullal a démonok fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket és mindenen uralkodik, felelék a zsidók. — A démonok kiűzése nem a gonosz lélek dolga, hanem a gyógyítás istennóó, Asklepiádesé, feleié Pilátus. — Kérjük Nagyságodat, mondák a zsidók Pilátusnak : hadd állittassék ő a te széked elé és hadd hallgattassák ki. Akkor Pilátus magához hiván őket, mondá: — Mondjátok csak, hogyan hallgassak ki én, egy helytartó, egy királyt? — Nem mi mondjuk őt királynak, felelték a zsidók, hanem ő mondja annak magát! Akkor Pilátus a hírnököt előhiván így szólt neki:
