Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Vincze Sándortól: Tatianus apologiája
212 Vincze Sándor. is feltétlenül fel kellett volna említeni, ha t. i. azok már megtörténtek volna. Különösen, ha még azt is meggondoljuk, hogy Justinus halálát a feltételezett 172—3 évig eltelt 7—8 év alatt abban az eseménydús időben a közvetlenül nem érdekelt — pogány — hallgatók könnyen elfelejthették, sőt bizonyára el is felejtették, ha csak emlékezetükben időről-időre fel nem újították. T. tehát csakis Justinus halála előtt írhatta Oratioját. Ennek a beszédnek az alapján nem is lehet még T.-t eretnekséggel vádolni, mint ezt néhányan, így Kukula is 1) megkísérelték. Szó sincs róla, bizonyos dolgokban eltér mesterétől, de ez ily erősen önálló, nagy filozófiai képzettséggel rendelkező egyéniségnél csak természetes. Különben is legalább pár évvel később írt, mint Justinus. Van nála néhány gyanús hely, pl. cap. 18 (p. 19, 30-20, 8.), amely daemonologiájának logikus levezetése és más hasonló, melyekből majdan haeresise kicsírázik, de amelyekkel még nem távolódott annyira az egyháznak még csupán kialakuló félben levő tanaitól, hogy ezek alapján nyilvánították volna eretneknek. Befejezve a beszéd jellemzését, célját a következőkben foglalhatjuk össze: Ker. filozófus-iskolát διδασχαλεϊον akar nyitni, hogy abban a legmagasabb filozófiát, t. i. a keresztyénséget tanítsa. Ez alkalommal programmbeszédet tart, melyben 1. meg akarja védelmezni a keresztyéneket mindenféle gyanúsításokkal szemben, 2. meg akarja szerezni logikus érvek segítségével a maga és általában a keresztyénség számára a teljes tanszabadságot, 3. a keresztyénséget úgy akarja feltüntetni, mint a legtökéletesebb filozófiát, hogy ezzel igazolja áttérését, 4. meg akarja nyerni hallgatóit tanítványaiul és ezáltal a keresztyénség követőiül. III. Tatianus életfolyását megközelítően a következőkben vázolhatjuk. 150 körül lépett át a keresztyónséghez. 2) Ekkor Justinusszal együtt Crescens támadásaiban részesült. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy bizonyára korábbi filozófusi hírnevével fogva korán tekintélyes szerepet játszott a római egyházban. Crescens támadásai hosszan tartottak s több ízben megújultak. Nem hihetjük azonban, hogy ezek miatt kényszerült volna elhagyni csakhamar Rómát, mert hiszen Justinus ott maradt. Legvalószínűbb, hogy régi vándorkedve ébredt fel s ösztönözte bizonyára az a vágy is, hogy egykori *) i. m. 29. o., 44. o. jegyzet, 49—50. o. *) Születését általában a 110. évre teszik, de ez csak találgatás.
