Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Vincze Sándortól: Tatianus apologiája

Tatianus apologiája. 213 működésének és diadalainak színhelyén hirdesse az uj filozófiát egykori társainak. És ekkor Görögország valamelyik városában megírta és elmondta beszédét. A tervezett őtöaa-mλείον1, minthogy semmi adatunk sincs róla, valószínűleg meg sem nyithatta, ami túlságosan agresszív beszéde folytán könnyen érthető. Sőt valószínű, hogy csakhamar el is kellett távoznia s ekkor tért vissza Rómába. Mindez Antonius Pius uralkodása alatt (138—161) történt. A beszédet tehát 155 ós 160 között írhatta. Ezután Rómában Justinusszal ennek haláláig (kb. 165) együtt működött. Továbbra is fővárosban marad.

1) Tanításaiban mind önállóbb lesz, mindinkább eltér Justinustól s ezért helyzete a Justinus tanításai alapján fejlődő dogmatizmussal és az ennek szellemében élő hivatalos egyházzal szemben mindinkább súlyosodik. 172-ben vagy kevéssel előbb keletre megy, hol nagy működést fejt ki. 172—3-ban a hivatalos egyház eretneknek nyilvánítja

2) s ettől kezdve mindent elkövet írásai és működése értékének a leszállítására ós elhomályositására. Halála idejéről még hozzávetőlegesen sem tudunk semmit. Vincze Sándor. ») Eusebius h. e. V. 13. ') Epiphanius h. 46, 1, Irenaeus I, 28, 1. Eus. Chron. ad. aun. Marc. Aur. Ant. 12, Abr. 2188.