Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Vincze Sándortól: Tatianus apologiája
210 Vincze Sándor. talán inkább a Willamovitz-Moellendorf által ajánlott έχ9·έσ9αι felel meg. A 11. sorban kezdődő mondatot μη γαρ διοχεράνητε κτλ. Harnack helytelenül fordítja így: „Erzürnt euch nur nicht über diese Belehrung, die euch von uns zuteil geworden ist." Az értelemnek ez felel meg: csak meg ne vessétek a mi tanításunkat (amelyben tudniillik részesülni fogtok). Tehát mintegy felszólítja őket a tanulásra, mintegy értésükre adja, hogy ő kész tanítani őket. XVIII. Cap. 36 (p. 38, 2—8): xat τί μοι λέγειν πλείονα; χρή γαρ τον πεί&ειν έπαγγελλόμενον συντομωτέρας ηοιείσ&αι τάς περί τών 7ΐραγμάτων προς τους άχοΰοντας διηγήσεις η — Βηρωσός άνηρ Βαβυλώνιος, ιερεύς τον παρ αιτοΊς Βήλου, υ.ατ" Λλίξανύρον γεγονώς, Άντιόγω τω μετ αυτόν τρίτφ την Χαλδαίων ίστορίαν εν τρισί βιβλ'ιοις ν,ατατάξας και τα περί των βασιλέων εχ&έμενος, αφηγείται τίνος αυτών ονομα Ναβουχοδονόσορ κτλ. Α 4. sorban levő hiányt Schwartz nagyon is bőségesen tölti ki. Helytelen azonban Kukula felfogása is, mellyel ott szorosabb összefüggést akar teremteni. T. egyszerűen azt mondja, hogy rövidnek kell lennie, ami érthető is. Berosus műve terjedelmessógének a felemlítése ezzel semmiféle causalis összefüggésben sincs. 1) XIX. Cap. 41 (p. 42, 14—18) : περί μεν ovv της κα<Γ ε/.αστον λόγον 7ΐραγματείας, χρόνων τε και αναγραφής αυτών, ojg ο'ιμαι σφόδρα (μετρίως τ ε ναι) μετά πάσης ακριβείας ν μι ν άνεγράιραμεν. ινα δε ν.αί τό μέχρι νυν ένδέον άπο/ιληρώσωμεν, έτι και περί των νομιζομένων σοφών ποιήαομαι τήν άπόδειξιν. Α kódexek szövegét Schwartz των λογί wj-ra javítja, de ez indokolatlan. A σφόδρα és μετά közti ürt a Kukula által palaeosírafiailag indokolt μετρίως τε και tölti ki legjobban. XX. Cap. 42 (p. 43, 9—15): Ταϋδ ' νμιν, άνδρες "Ελληνες, ό ν,αια Βαρβάρους φιλοσοφών Τατιανός συνέταξα, γεννηθείς μεν έν τι τών Άσσρνίων γη, παιδευ&είς δέ πρώτον μεν τά υμέτερα, δεύτερον δε άτινα νυν -ληρύττειν επαγγέλλομαι, γινώσκων δέ λοιπόν τις ό &εος ν.αί τις ή κατ' αυτόν ηοίηαις, έ'τοιμον έμαυτόν νμιν προς την άνά/.ρισιν τών δογμάτων παρίστημι μενού α ης μοι της κατα deöv πολιτείας άνεξαρνήτου. Ε szavakat: ν,ηρνττειν επαγγέλλομαι Grone és Harnack a szöveg latin verzióinak félreértése folytán tévesen fordítják. Helyes Maranus fordítása: praedicare profiteor, vagyis, amelyek hirdetését most ígérem, jelzem. Ha a felsorolt idézeteket megfigyeljük és a beszédet általánosságban ismerjük, a következő figyelemre méltó dolgoknak kell előttünk felötleniök. T. többször megígéri, hogy egy bizonyos tárgyról szólani fog, de igéretét nem váltja be. V. ö. IV., VI. és XV. alatt. Ezek az ígéretek tehát csakis ') v. ö. Krüger i. m. 643. hasáb.
