Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Vincze Sándortól: Tatianus apologiája
Tatianus apologiája. 205 különösen Rómával és Athénnel való nagyarányú forgalma révén már évekkel előbb (tudniillik 172 előtt) eljutott úgy Justinus vértanúi halálának, mint Proteus Peregrinus önelégetésének a híre a legkisebb helyre is. A verebek csiripelték a háztetőn és épen azért T., bár a polémia céljából mindkét eseményt érinthette, nem követhette el azt az Ízléstelenséget hogy azokat újból elbeszélje vagy épen, mint a régi jó idők riportere, újdonságként tálalja fel azokat egy a világforgalom sodrában élő ország közönsége előtt." J) Eklatáns példa ez arra, mennyire befolyásolja a tudományos kutatót, ha kellően meg nem alapozott, fantasztikus hipotézisekkel dolgozik. Aki egy polemikus beszéd logikájával tisztában van, azonnal meglátja e fejtegetés hibáit. Ha T. egy rövid mondattal, néhány szóval kijelentette volna, hogy J. az üldözéseknek áldozatul esett, ez semmi esetre sem lett volna ízléstelenség vagy újdonságként való feltalálás, hanem csupán fejtegetéseinek logikus befejezése. Hiszen, ha e téves nézetet elfogadjuk, akkor T. az üldözéseket is „mint a régi ó idők riportere újdonságokként találta fel. 1 . Ha J. és Proteus haláláról tudtak, akkor ép úgy tudtak a viszálykodásokról, Proteus kiutasításáról stb. is. T. különben sohasem óvakodik attól, hogy általánosan ismert dolgokról, a mithoszokról, a filozófusokról stb. nagy részletességgel ne tárgyaljon, csak épen itt ébredt volna fel egyszerre az izlése s ezért rövidítette volna meg legfeljebb 4—5 szóval beszédét, hogy valamiképen általánosan ismert dolgokat ne mondjon ? Ez teljesen logikátlan és valószínűtlen okoskodás. Hallgatásából ezért csakis azt következtethetjük, hogy J. martiriuma és Pr. önkéntes máglyahalála még ekkor nem törtónt meg s igy az Oratiot 165 előtt írta. Cap. 4 (p. 4, 23) olvassuk: πσοςτάττει φόρονσ ő βασιλεύς és Cap. 18 (p. 20, 28.): παρά τοΰ 'Ρωμαίων βασιλέως. Nem származhatik tehát a beszéd Marcus Aurelius és Lucius Verus kettős uralkodása idejéből (161. márc. — 169. jan.) Minthogy fenti fejtegetéseink által a J. halála utáni idő kizártnak tekintendő, csakis a 161. márc. előtti idő, vagyis Antonius Pius uralkodása jöhet tekintetbe. Ennek uralkodására ráillik az is, amit T. a filozófusoknak fizetett magas évdijakról mond. 2) Minthogy T., különösen a Logos-tan tekintetében meglehetős eltávolodást mutat Justinustól, a két iró apologiája, illetőleg T. áttérése és a beszéd megírása között legalább néhány évnyi időközt fel kell tételeznünk s igy az Oratiot a 150-es evek vége felé kell elhelyeznünk. ') i. m. 53 o. *) v. ö. Zahn i. n. 279. o.
