Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Vincze Sándortól: Tatianus apologiája
204 Vincze Sándor. Minthogy T. seholsem mondja, hogy Cr. nem ért el eredményt, sőt Justinusra a Άανμααιώτατης epithetont alkalmazza, Kukula a sorok közt kiérzi azt „a túlvilági életbe vetett ker. hit által tompított panaszt, hogy Cr. kárhozatos támadása sikerült." És, miután Eusebiust igazolni igyekezett, szines részletességgel leírja egy J. és T. elleni hipotétikus per lefolyását, melynek eredményképen J.-t, mint tanítót halálbüntetéssel sújtották, mig T. „vagy szökés által menekült meg a fenyegető Ítélet elől, vagy pedig, mint kevésbbó kompromittált tanítvány a törvényes rendelkezésekhez képest illetőleg adminisztratív úton kitiltatott Rómából." Ε konklúziónak azonban már a premisszái helytelenek. Kukula ugyanis ebből a tételből indul ki, hogy az Orationak határozottan haeretikus jellege van, ki kell tehát mutatni, hogy szerzési ideje nem esik előbbre 172—3-nál. Elfogultan kezd tehát neki a kronológiai tárgyalásnak. Az I—VII. idézett helyek tényleg bizonyítják, hogy T. nem csupán elmúlt veszélyekről szól, hanem olyanokról is, melyek a keresztyéneket állandóan, tehát a beszéd idejében is fenyegetik. Ami azonban J. halálát illeti, az ellen épen hallgatása a legjobb argumentum. Ha ez már akkor megtörtónt volna, semmiképen sem hallgathatta volna el, különösen ily agresszív beszédben. Arra nézve pedig, hogy a ΰαυμασιωτατος epithetonnal csak holtat ruháznának fel, a lexikonok, illetve a keresztyén és nem keresztyén irodalomnak azokban felsorolt helyei semmiféle támpontot sem nyújtanak. Mindenesetre kell a sorok között olvasnunk, de amit igy kiolvasunk, annak logikus összefüggésben kell lennie azokkal a tényekkel, melyek ismeretére más úton eljutottunk. Tudjuk, hogy T. J.-nak tanítványa volt és ennek haláláig együtt működött vele. Ha tehát J. halála már bekövetkezett volna, nem hallgathatta volna azt el. Csakis oly támadásokról lehet tehát szó az Oratioban, melyeknek még nem volt eredményük. Hiszen J. u. η. II. apológiájából tudjuk, hogy Crescens több izben igyekezett J. halálát előidézni, de sikertelenül. Többet még T. sem közölhet. Az a hipotetikus per pedig, melyet előbb már emiitettünk, bajosan olvasható ki a sorok közül. Az Oratioban szó van továbbá Proteus-Peregrinusról, de nincs említés téve önkéntes máglyahaláláról, amely Eusebius szerint Marcus Aurelius uralkodásának ötödik évében, az olyinpiai játékok alkalmával, tehát 165. júliusában törtónt. Ez azonban ismét olyan esemény volt, melyet T. nem hallgathatott volna el, ha csakugyan megtörtént volna már. 1) Kukula, miután állást, foglal amellett, hogy a beszéd 172-ben kelt, így folytatja: „Az ázsiai provinciáknak a nyugattal, ') v. ö. Hamack és Zahn i. m.
