Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus ? 195 kongresszusán Jézus személyének a vallásos jelentőségéről értekezett.

1) Az igaz, hogy Bousset nem viseltetik túlságos bizalommal az evangéliumoknak különösen a pragmatikus összefüggése iránt, de azért, ha nem is tartja lehetségesnek, hogy azok alapján Jézus „életrajzát", vagy „élettörténetét" megirni lehessen, — arra elegendők, hogy a jellemrajzát össze lehessen állítani. És még igy is elég eleven képet nyerünk, ha az a pragmatikus előadás plasztikájának hijával van is. Ugyanígy gondolkoznak a forrásokról Wrede és Wellhausen is. Ha a források iránt való bizalmatlanság részben fokozódott s többször kifejezést nyert is, — nem hiányzanak olyan példák se, melyek a bizalom visszatérésére engednek következtetni. (Harnack, Deissmann.) Abban azonban innen is — túl is szinte kivétel nélkül megegyeznek a tudomány emberei, hogy Jézus történetiségében nincs ok kételkedni. Jézus a keresztyén egyházak és a keresztyén vallás legerősebb támasza. Ha a világfelfogás változása a dogmák Krisztusa helyébe a „történeti Jézust" állította is, s ha a „történeti Jézus" egyes vonásait illetőleg nincs is meg a megegyezés — azért Jézus történetisége kétségtelen. II. Ennek az eredménynek azonban a tudomány békén nem örülhet. Mindig akad békebontó, aki a maga különvéleményével felbontással fenyegeti a békés megegyezést. 2. Kor. 7.

f

t. A „történeti Jézus" körül folyó harcoknak legutolsó s legjellegzetesebb mozzanata a Drews Arthur-féle támadás,

2) mely oly tanulságokat tár fel s oly mély bepillantást enged a Jézus történetiségét tagadók műhelyébe, hogy érdemes vele behatóan foglalkozni. A „Christusmythe" két részre oszlik. Az első részben Drews azt bizonyítja, hogy Jézus nevű — isten, Krisztus előtt is létezett. A másodikban pedig azt állítja, hogy Jézus nem ember volt, kit híveinek imádata tett istenné, hanem eredetileg mythologiai alak, isten, akiből egyházi érdek költött történeti személyt. 1. A „Kr. e. Jézus" létének bebizonyítására a Kr. sz. körül való kor vallásos alaphangulatából indul ki. Sokan a a császártól várják éltök s a társadalmi élet megújítását. Okosabb embereknek nem elég a politikai és szociális viszonyok javulásába vetett reménység: a halál gondolata és a lélek jövendője fölött való töprengés apocalyptikus hangulatokat vált ki belőlök. Ezek a vallásba kapaszkodnak, de nem a ') Fünfter Weltkongress für freies Christentum und religiösen Fortschritt. Berlin 5-10. Aug. 1910. Protokoll der Verhandlungen. I. köt. 291-305. „Die Bedeutung der Person Jesu für den Glauben". 2) Drews Arthur: Die Christusmythe (Jena, E. Diederichs 1909.) 13*