Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
196 Szimonidesz Lajos. régibe, hanem újakba. Róma a vallások Pantheonja, a római birodalom a valláskeveredés buja talaja. Az apocalyptikus hangulat legerősebb a zsidóknál s megnyilvánul a Messiáshitben. Ez a hit összekeveredett a perzsa Mithra hittel. Ahuramazda és Angromanyu közt a küzdelmet Mithra dönti el, aki az „idők teljességében" Zarathustra magjából „szűztől" születik s megsemmisíti Angromanyut, testben feltámasztja a halottakat, megtartja a világitéletet s megalapítja a béke ezeréves birodalmát. Végül az elkárhozottak számára is üt a megváltás órája. Angromanyu kibékül Ahuramazdával, új ég s új föld támad s kezdetét veszi az örök boldogság. Ez a hit másítja meg a zsidók Messiását. Az ember-Messiásból, Jahve felkentjéből — emberfeletti lényt csinál, aki csodálatos körülmények közt születik s akinek alakja Jahveóval sokszor azonosnak tartatik. A görög világnézetben is található hasonló gondolatkör a Lógósban (Philo). Az isten a világgal közvetlenül nem érintkezik — hanem csak közvetítők, erők által. Ilyen közvetítő a Logos, az érzéki ember ős képe, az emberideál. Az ember célja, a megváltás módja: a Logos hasonlatosságára való törekvés. A világ zajában vallásos megnyugvást nehéz találni, „istent meglátni'' nem lehet. A törvény teljesítése utján se lehet hozzá eljutni, mert a törvényt teljesíteni lehetetlen. Marad a világtól való elzárkózás, az aszkézis útja. A therapeuták, esszénusok és az összes gnosztikus társulatok ezen az uton keresik az üdvösséget. Ezeknek titkos hagyományaik, szertartásaik vannak, ismerik az angyalok ós démonok nevét, miáltal uralkodnak is felettök. Valamenyien hisznek a Mandá de hajjé — a tudás illetőleg az élet szava által való megváltásban. Ez a hit mint mysterium, a zsidók közt is el van terjedve. A megváltót „hol Messiásnak, vagy Krisztusnak, hol pedig Mihály arkangyalnak neveztek. Majd meg a Jézus nevet adták neki , 1) ami annyit tesz, hogy Jahsegit, Isten segíts, Megmentő, Szabadító, Megváltó (görögül Soter)" (20. 1.) Mi azt hisszük, hogy a zsidó vallás monotheizmus. Pedig nem az. Csak — akar lenni. Ily irányban átdolgozzák a történetet stb., de azért a több isten hit, különösen a szektákban igen elterjedt. Ezek között szerepel a „második isten," a Jézus nevű íélisten. Ez a hit a Kr. e. kor terméke. A naasszenusok és az ophiták is már Kr. e. tisztelték és „emberfiának" nevezték Jézust. Egy Kr. e. időből származó hymnus arról szól, hogy ') Hic Rhodus! . . Ez volna a döntő bizonyíték, ha igaz volna! Ez a bizonyíték azonban teljesen légből kapott állítás. Maga Drews is egy helyen így kezdi: fel kell tennünk, aztán pedig a hypothesist ténnyé lépteti elő.
