Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv.') Tartalma, szerkezete és jellege. a) A feliratban jelzi a szerző, hogy műve tartalmát a Jézus Krisztus kijelentéséből merítette, és boldognak mondja azt, aki olvassa, meghallja és megtartja azokat, amiket δ megirt (1,—

3). A levélszerű bevezetésben, Krisztusra vonatkozó doxologia kapcsán, a kisázsiai hét gyülekezet számára, a szentháromságtól kegyelmet és békességet kiván (4—6. v.), hozzáfűzve ehez az egész mű tömör szövegezésű alapgondolatát, mely szerint Az, aki eljövend, az örökkévaló Úr, a Mindenható (7. 8. v.). Ezután megkezdi a vele közölt hét látomás leírását. Az első látomásnál (1

9 — 3

2

2) a megdicsőült Krisztus, mint mennyei főpap, a kisázsiai hót gyülekezet közepett megjelenik a szerzőnek és azzal bízza meg őt, hogy írjon a hét gyülekezet mindenikéhez külön-külön egy-egy levelet, közölvén velők a rájuk tartozó Ítéletet, nevezetesen emezzel az igéietet, vigasztalást, buzdítást, amazzal az intést, feddést, fenyegetést, amint kit-kit illet. Az ünnepélyes hangú, egyforma menetű levelek közül az első az efezusi (S^-j), a második a smyrnai (8 — 11. v.), a harmadik a pergamoni (12—17. v.), a negyedik a thyatirai (18—29. v.\ az ötödik a szárdesi (3,_

6), a hatodik a philadelphiai (7—13. v.) és a hetedik a laodiceai (14—22. v.) gyülekezetnek szól, mintegy előre jelezve, kiváltképen az Ígéreteknél, azokat a későbbi jelenéseket, amelyeket a szerző egyetemlegesen, minden hivő számára irott meg. A második látomásnál (4

t—7

1

7) János, mintegy az égbe, az Isten trónja elé szállva (4

t, 2), hallja a trón körül ülő huszonnégy vén

r és négy élőlény dicsőítő énekét: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő" (3—11. v.). Ugyanekkor látja az Isten jobbja felől a jövendőnek belül beirott, kivül hét pecséttel lezárt könyvét, amelyet senki sem nyithat ki, sem bele nem tekinthet s mig ') Mutatvány a szerzőnek „Újszövetségi Bevezetés" (Pápa 1911) című művéből. Tiieol. Szaklap X. évf. \