Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
194 Szimonidesz Lajos. szállania a tudománynak s nem szabad megijednie attól, hogyha „egy egyoldalú és éretlen ember fejében elhomályosodnék a vallás nagy hőseinek az alakja. Olyan nagyok ők, hogy az ilyen hiba kikorrigálását hamarosan kikényszerítik." (12—13. 1.) Bousset munkálkodása meg épen nem hagy kétségben a felől, hogy neki sem Jézus történetiségébe vetett hite meg nem ingott a vallástörténet tanulmányozásától, se pedig a nagy egyéniségek jelentősége iránt való érzéke nem veszett el. A „Wesen der Religion"-ban 1) egy képpel világítja meg a próféták jelentőségét. „Számunkra olyanok a próféták, mint a fénylő hegycsúcsok. Köröskörül még éjszaka és homály fedi a völgyeket és a halmokat. Ott fenn azonban már világít a nappal s lángolnak a nap arany sugári. Még időbe kerül, míg a fényt s éltet adó nap bevilágít a völgyekbe és a szakadékokba. De ennek az időnek is el kell jönni! A magasból már ránk köszöntött a világosság." (103.1.) A keresztyénség lényegét is elsősorban Jézus tanításában s egyéniségének a hatásában látja. Nemcsak az evangélium jellemző vonásait húzza erősen alá s nemcsak azt emeli ki, hogy mit prédikált Jézus : hogyan szabadította meg a vallást a nemzetiségi korlátoktól, a külsőségektől, a tudományosságtól s hogyan helyezte az egyént mindenek fölé s állította vissza jogaiba az Istenbe vetett erős hitet s a minden kicsinyességtől ment igazi erkölcsöt. Jézus személyének a jelentőségét, az ő hatalmas autoritativ öntudatát sem hagyja figyelmen kívül. Születése óta a keresztyénség számtalan változáson ment keresztül, több ágra szakadt. Ezt a számtalan változatot csak Jézus személyének közös tisztelete tartotta össze „Mi, egy történeti kor gyermekei, kiket az Isten hosszú és fáradságos munka után azzal áldott meg, hogy a múlt alakjait világosabban és tisztábban akarjuk és tudjuk látni, mint akármely bennünket megelőző kor — mi örvendve s az ő (Jézus) alakjából kisugárzó élet gazdagsága által boldoggá téve állunk előtte s az ő személyében megérezzük azt a nagy erőt, mely a mi életünkre is elevenen s erősen hat." (178 9.) Mikor Kalthoff Jézus történetiségét kétségbe vonta, Bousset állott ki ellene síkra. 2) A „Wesen der Religion" iránt megnyilvánult érdeklődés hatása alatt keletkezett „Religionsgeschichtliche Volksbücher" c. vállalatban ő maga irta meg Jézus életrajzát 3) s a „szabad keresztyénség s a vallásos haladás" ötödik, Berlinben 1910. VIII. 5—10-én tartott világ') 3. Aufl. (Halle, Gebauer-Schwetschke 1906.) *) Was wissen wir von Jesus? 2. Aufl. (u. o. 1906.) s) Jesus. 1—10. ezer (u. o. 1904.)
