Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 17 A mü hitelessége. A mű szerzője úgy a címiratban (l

x), mint az üdvözlésnél (1

4) és a záradékkal kapcsolatban Jánosnak nevezi magát; bár nem jelzi, hogy δ apostol, de ezt bízvást mellőzhette is, mert hiszen Pál, akinek pedig elegendő oka volt volna rá, hogy apostolságát szünetlenül hangoztassa : több ízben elhagyogatta a neve mellől az „apostol" jelzőt (1 Thess. Íj ; 2 Thess. Íj és beérte azzal is, hogy alkalmilag egyszerűen csak ugy mutatkozzék be, mint Krisztus szolgája (Fii. 1 j v. ö. Jel. Íj). János egyébiránt a leveleiben sem használja az apostol címet s majdnem teljesen kerüli ezt a jelzést az evangéliomban is. Miként amott, tudniillik a leveleinél, a maga személyazonosságának és írói kilétének igazolására tökéletesen elegendő volt az a nyilatkozata, hogy Jézusról ugy tesz vallást, mint szem- és fültanu (1 Ján. lj_

4, 4

1

4): aképen itt is világosan ráismerhetünk, amikor azt mondja hogy Krisztustól nyerte azt a kijelentést, amelyet közöl (1 , v. ö. Gal. 1 1

2). Kizárólag János apostol szerzősége mellett szól 1 9: ίγώ 'Ιωάννης . . Ιγενόμην tv ifj νήβφ ríj ν.αλονμέντ] Πάτμψ, δια τον λόγο ν του ')mv y.ctl δια τι] ν μαρτνρίαν Ίησον, amely adat alapján az ős egyház köztudatában megerősödött az a meggyőződés, hogy János apostol patmosi száműzetése valóságos történeti tény. Az író átalában azzal a bizodalommal szól a hót gyülekezethez, amellyel csakis közvetlen isteni küldetés alapján működő apostol fordulhatott hozzájok (1—3. r.). Tudjuk pedig, hogy Pál apostolnak a kisázsiai munkatérről való távozása, illetőleg a halála után János apostol vezérelte az efezusi és környékebeli egyházakat, amelyeknek minden viszonyát ós állapotát, hosszas ottani tartózkodása alatt alaposan megismerte, viszont őt is a hivők legfőbb előljárójokúl tisztelték ós szerették. Nem lehet tehát olyanformán vélekedni, mintha valamely más író, a saját képzelődése alapján lépett volna fel a János apostol tekintélyével a hiszékeny kisázsiai atyafiak előtt; inert ugyan kicsoda merészelhette volna követelni azt, hogy őt János apostolnak és munkáját kijelentési okmánynak ismerjék el a hivők 9 A szöveg kapcsolata szerint egyedül János apostolra alkalmazható az Úr angyalának az ajelzése is, hogy ő az írónak és az atyafiaknak ós prófétáknak szolgatársa (22

9). Feltéve azonban azt a kétes lehetőséget, hogy valaki akár az apostoli korszakban, akár a második század folyamán, az apostol neve alá rejtőzve adta volna ki magát az Apokalypsis szerzőjéül: bizonyára színlelnie kellett volna valami olyas vonatkozást vagy útalást, amiből legalább következtetni Theol. Szaklap X. óvf. 2