Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

18 Dr. Erdős József. lehetne arra, hogy a szerző nem lehetett János apostol. Ilyen jelzést azonban az Apokalypsisben nem találunk. Azt mondják ugyan némelyek, hogy az 1,-ben olvasható δούλος ΊησοΖ Χριστού és az 1

9-beli αδελφός υμών nem eredhetett attól az apostoltól, aki az Úr kedvelt tanítványának nevezte magát az evangéliomban. Ámde az apokalypsisbeli ama kétféle jelzés nem dönti meg a szerző apostoli hitelességét, mivel ugyanazon szerzőnek, az evangéliomban, az Úrhoz való benső viszonyát, az Apokalypsisben pedig a dicsőség Ura iránt tanúsított szolgai engedelmességét kellett hangsúlyoznia; továbbá 21 1

4ből nem lehet azt következtetni, hogy az író magát kizártnak tekinti a tizenkét apostol társaságából, amennyiben ő egyszerűen csak arról ír, amit látott ós aminek megírására megbízatást nyert. Azok a kritikusok tehát, akik János apostol szerzőségét kétségbevonják és az Apokalypsis írójáúl akár János Márkot, akár az úgynevezett presbyter Jánost tartják: azok a saját hypothesisük kedvéért, az apostoli szerzőt nyilvános csalás vétségének elkövetésével gyanúsítják meg. Tévesnek kell nyilvánítanunk egyebek mellőzésével azt a feltevést is, mintha az Apokalypsis és János apostol többi kánoni iratai között tanelvi eltérés volna. Ezt a hypothesist az illető iratok exegesise és theologiai elemzése alapján nem nehéz megcáfolni. Erre azonban jelenleg ki nem terjeszkedhetvén, csakis annyit jegyzünk meg, hogy az Apokalypsis úgy az újszövetségi kánon többi irataival, mint a hozzá legközelebb álló negyedik evangéliommal és jánosi levelekkel teljes összhangban van. Noha tanbelileg egyetemes keresztyéni tartalmú és jellegű, mindamellett tagadhatatlanul a János apostol szelleme, Jézus iránt érzett lángoló mély szeretete hatja át minden bizonyságtételét. Művének jellemző alapgondolata: az Isten örök, egyszülött Fia, aki egy az Atyával, aki világosság, igazság, élet, aki egyedül képes arra, hogy Istennek a világváltságra vonatkozó titokzatos végzését kinyilatkoztassa — O, az evangéliombeli Ige (Ján 1

1 ο λόγος) ugyanaz, aki az Apokalypsisben az Isten Igéje (1

2 9, 19

1

3 ο λόγος του äeov) és a levelekben az élet Igéje (1 Ján 1

1 δ λόγος της ζωής). Ő a szó legfenségesebb értelmében az Isten akaratának és gondolatának bizonyossága, nem csupán τό αμήν (1 Kor. 14

1

0, 2 Kor. 1

2

0), hanem személyileg δ αμήν, azaz δ μάρτυς δ nιστός και άληΰινός (Jel. 3

1

4). Α kifejezés lényege mindenütt ugyanaz, csakis az alakja változik, amivel azonban a gondolat több oldalú szemléltetését célozza az író. Amit ő, a Logos isteni örök lényéről, az Atyával való fiúi viszonyáról az evangéliomban elmond, ugyanazt visszhangozza az Apokalypsisben is. Jézushoz bensőségteljes esedezéssel, maran atha, fohászkodik (22 2 0) és maguk az ég összes seregei szintén Istent megillető magasztalásban részesítik a királyi székben ülő Megváltót