Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 73 ággal, az égbe szállt fel. Ennek láttára arcra estek és olyanok lettek, mint a holtak. Jézus pedig megszólalva mondá : — Miért fogta el a félelem sziveteket? Avagy nem tudjátok, hogy ez a pálma, a melyet átvitettem a paradicsomba, az összes szenteknek azzá lesz a gyönyörűségek helyén, a mi volt nektek ebben a pusztában? S azok örömmel eltelve mind felkeltek. 22. Fejezet. Utazás közben azt mondta neki József: — Uram, a forróság elolvaszt bennünket, ha nem bánod, menjünk a tenger mellett, hogy a tengerparti városokon át menve pihentethessünk. — Ne félj, József, mondá neki Jézus, én megrövidítem utatokat, hogy a mely távolságot harminc nap alatt tettetek volna meg, azt egy nap tegyétek meg. S mialatt erről folyt a szó, ime már kezdték látni Egyptom hegyeit ós városait? Örvendezve és ugrándozva mentek Hermopolis határaiba és Egyptom egyik városába mentek be, a melyet Sotinennek hívtak, s mivel ott egyetlen ismerősük sem volt, akinél megszánhattak volna, a templomba mentek, a melyet Egyptom főtemplomának neveztek. Ε templomban 365 bálvány volt elhelyezve, amiket egyes napokon istentiszteletben részesítettek, szentségtörést követve el ezzel az Isten ellen. 23. Fejezet. Történt pedig, hogy a mikor a boldogságos Mária a kis gyermekkel a templomba lépett, az összes bálványok a földre zuhantak, úgy hogy mind teljesen összetörve hevertek ott szétzúzott arcukon, így adva kézzelfogható jelét semmiségüknek. Akkor betelt, ami Jésaiás próféta által megmondatott: íme az Úr eljö egy lenge felhőn és bemegy Egyptomba és az egyptomiak minden csinálmányai eltűnnek arcától.