Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

A protestantisraus fogalma és lényege. 49 sággal rendelkezik, de nem szabad az elveket az életben is érvényesíteni, mig annak rendje és módja szerint el nincs törülve a régi törvény vagy szabály és be nincs vezetve illetékes uton az uj eszméknek megfelelő. így vagyunk az egyházban is. A theologiai kutatás korlátlan, a kutatások eredményének napvilágra juttatása és terjesztése ezeknek a szokott módján, vagyis a tudományos katedrában és a tudományos irodalomban szintén korlátlan, ámde nem az a gyakorlati, tehát a lelkészi ós katechetai működésben való érvényesítése. Még általánosan vagy hivatalosan el nem fogadott uj elveknek a lelkészi szószékről avagy az alsóbbfoku iskolákban való hirdetése már komolyabb következményekkel járhat, azonban természetesen akkor is kizártnak tartom a protestáns egyházakban az eskü vagy a hithűség megszegése czímén való protestáns-ellenes eljárást, hanem a körülményekhez képest közbotrány okozása vagy egyéb efajta cselekvény miatt. Egyáltalában nem jár ez együtt az egyéni meggyőződés korlátozásával, mert van kivezető ut a talán ugylátszó dilemmából. Ismerek olyat, aki tizenkét évig folytatott lelkészi működést, de soha nem prédikált sem a meggyőződésével ellenkezőt, sem dogmába ütközőt, irodalmi téren azonban teljességgel nem szűnt meg kifejezést adni szabadelvű theologiai nézeteinek és minden részrehajlástól mentes irányban folytatta tudományos buvárlatait is. Gyönyörű tág tere nyílik egy szabad szellemű lelkésznek a dogmák egyenes tagadása nélkül is a felvilágosodott gondolkodás terjesztésére, a dogmáktól független vallásos és erkölcsi nézeteinek hallgatói lelkébe való átültetésére, mert egy jóravaló prédikátor egész lelkét kitárhatja hallgatói előtt a nélkül, hogy csak egyet is megbotránkoztatna közülök. Ha nem egyezik a meggyőződésével, ne prédikáljon dogmát, hagyja azt az orthodoxusoknak! Tovább megyek. Nem ugyan az imént felsorolt példák analógiájára, hanem a dolog természetéből folyólag a tudós részéről is képtelenségnek tartom, hogy a tanári katedrán, avagy írásban agitatiót indítson akár általában a dogmáknak, akár egyiköknek vagy másikuknak a hivatalos eltörlésére. Hiszen épen a protestáns állásponttal, azaz a dogmák kötelező voltának tagadásával és igy a saját felfogásával sem fér össze, hogy eltörlésökre törekedjék vagy plane uj dogmák alkotását és életbe léptetését kísérelje meg. Ez contradictio in adjecto volna, melyre csak kificzamodott észjárás lehetne képes. Viszont a dogmatikus állásfoglalás hasonlóan kizárván az ily fajta törekvést, mindenkire nézve érvényben marad a confessio, egyikre ugy, mint hitének tolmácsa, másikra ugy, mint a mult idők vallásos gondolkozásának tiszteletreméltó ereklyéje. Theol. Szaklap. IX. évf. 4