Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Könyvismertetés - B. Pap Istvántól: A gyakorlati theologia problémája

i 310 Könyvismertetés. fejlődhetett volna oly hirtelen ennyire, ha minden problémák remélt kulcsa az evolúció gondolata s annak ugy anthropológiai mint szociológiai alkalmazása nem hívja fel a tudósok figyelmét a természeti népek életére. Természetes, hogy az evolúció elvének alkalmazása, mint a tudományok más ágaiban, ugy itt is, a keresztyénséggel való teljes szakításra vezetett. A vallás lényegéről, eredetéről, az emberhez való viszonyáról, azután a társadalom fejlődéséről, a családról, a társadalmi ősformákról a legellentétesebb nézetek jutottak uralomra s óriási lett az ür a két világnézet között. Különösen nehéz lett azonban a ker. misszionárius helyzete, aki mig egyfelől a tudományosság bélyegzőjével ellátott elméleteket nem tudta saját keresztyénségével összeegyeztetni, addig másfelől a gyakorlatban nem találta meg azt a kulcsot, mely a természeti népek psychológiájának helyes^ megismerésére vezet. És éjien ebben van Dr. Visscher könyvének a nagy értéke, hogy folyton rámutat a ker. felfogás helyességére, illetve arra, hogy ne vegyük készpénznek a modern szociológia egy sereg állítását, amelynek igen gyakran exakt tudományos alapjuk nincs, de valamely rendszer kedvéért ügyesen vannak az egészbe beleillesztve. Az egész munkán tehát egy hatalmas alapgondolat vonul végig világosan és határozottan s ez: a ker. álláspont tudományos védelme. Igen szépen vizsgálja a szerző a kijelentés világánál a természeti népek társadalmi, etikai életét, hogy szemben az evolúció felvételével rámutasson mindenütt a ker. felfogás valószerűségére. Az evolúció szerint ugyanis a vallások fejlődése is a fizikai evolúcióhoz hasonlóan ment végbe, azaz minden magasabb rendű vallási forma valamely alacsonyabb rendűből származott és pedig kizárólag természetes földi okok következtében. Isteni kijelentésről igy sző sem lehet. Ε szerint tehát a ma ismert legalacsonyabb rendű népek, pápuák, hottentották, ausztráliai őslakók vallásának kell annak az ősformának lenni, vagy ahhoz közel állni, amely az emberiség ősvallását állítja elénk. Hogy milyen volt ez az ősforma, ezt nem tudjuk bizonyosan s az evolucionisták is különféleképen gondolkoznak a kérdésről, sőt a legszélsőbbek egészen az állatokig mennek vissza s azok életében keresik az ősnyomokat. Az óvatosabbak azonban megmaradnak a primitiv embernél s szerintük az animizmus spiritizmus és fetisizmus azok az ősformák. amelyekből a többi vallások kifejlődtek, habár ezek még vallási megnyilatkozásoknak nem tekinthetők. De nemcsak a vallásokra terjesztették ki az evolúció gondolatát, hanem a társadalmi fejlődésre is. Ε szerint az állati sorból fejlődött ősember életéről fogalmat alkothatunk, ha a mai primitiv ember életét megfigyeljük s miután ennek segítségével kirajzoltuk magunknak az ősállapot képét, megszabhatjuk a