Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - B. Pap Istvántól: A gyakorlati theologia problémája
Könyvismertetés. 311 társadalom fejlődés menetét, amint az a hordából mai tökéletes berendezettségéhez eljutott. Ezekkel a manapság szinte köztudatba átment eszmékkel szemben igen szépen mutat rá Dr. Visscher arra, hogy az u. n. „Urzustand '-ről igazán semmi positivet sem tudhatunk és mégis „némelyek számára ez az az arzenál, amelyből összes bizonyítékaikat szerzik". Ε kérdéssel kapcsolatban foglalkozik a szerző Spencer, Dürkheim spekulációival is és azokat minden bordaelméletükkel egyetemben apriorisztikus feltevéseknek nevezi. Szerinte ugyanis nagyon merész dolog a ma ismert legprimitívebb népeket az ősállapot megőrizőjének s képviselőjének tekinteni, mert mi bizonyítja azt, hogy azok egy fejlődés legelején állanak ? Ő megfordítja a dolgot s az u. n. degeneratio-elméletet fogadja el, amely szerint nemcsak előrehaladás és fejlődés van az emberiség életében, hanem hanyatlás és sülyedés is. Dr. Ratzellel egyetértve vallja ő is azt, hogy „a most élő emberiség fejlődésének degeneratíos karaktere van és ez egy oly typusból indult ki, amelynél meg volt a lehetőség arra, hogy számtalan faktor együttműködése folytán, a ma ismert legalacsonyabb formákig sülyedjen alá, de arra is meg volt az ereje, hogy magasabb kulturára emelkedhessék". Másrészről pedig, a jelenleg élő természeti népek is viszonyaikhoz mérten sokszor fejlett és régi kulturával bírnak s igy pozitív támpontot nem nyújthatnak. A modern evolucionista szociológusok által felállított társadalmi fejlődési fokozatok is, mint pl. mindjárt a legősibb forma, a horda-elmélet ellentmond az emberi természetnek, mert az embert nemi kapcsolat nélkül elképzelni lehetetlen; nem lehet tehát, hogy pl. a család csak másod vagy harmadfokú fejlődési foknak soroztassék be. Az animizmust, spiritizmust és fetisizmust nem lehet ősformáknak tekinteni, viszont azt sem lehet állítani, amit pedig sokan tesznek, hogy ezek nem is vallási életnyilvánulatok, hanem inkább valami primitív filozófia benyomását keltik az emberben; ugy hogy e szerint a természeti népek a fejlődés ezen fokán még a vallástalanság állapotában lennének. Ezt cáfolja meg Dr. Visscher is, amikor épen a szellemekhez intézett imádságra, mint typikus vallási jelenségre mutrat rá és hangsúlyozza, miszerint mindamellett, hogy ezen a fokon a félelem még igen erős motívum, ez azért még nem zárja ki azt, hogy mellette a vallásos érzés kifejlődjék. Hisz a félelem még a keresztyénségben is érvényesül néha; mennyivel inkább meglehet tehát még a primitív népeknél. Másrészről pedig rendkívül érdekes az a jelenség a természeti népek vallásában, hogy mindegyikben van valami monotheisztikus vonás, s valami olyan szikra, mely magasabb rendű eredetre vall. Nagyon sok törzs megőrzött bizonyos emlékeket egy oly Istenre vonatkozólag, aki most távol van s akit többé nem ismernek és még a legmélyebbre sülyedtek is birnak képzetekkel, amelyek