Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

302 Dr. Szlávik Mátyás. sége, megszületve a menyei szerető atyának tudatos világtervéből és céljából. Ép azért felfogása szerint az ember legbensőbb életelve a lélek, a melynek szent magva, lényeges tartalma és isteni iránya a szellemi személyiség. Az emberi nem egységes eredetű. Bizonyítja azt a történelem, a nyelv s a közös monda egyaránt. Istentől és halhatatlan lelkünkkel istenre való testvérek vagyunk mindnyájan mint a teremtés koronája. Istennel pedig szívbeli személyes közösségi életben élünk, s ebben szolgáljuk az anyagi és szellemi haladás érdekeit egyaránt. Az istenben és az istennel való személyes élet s az abban való folytonos tökéletesedés ugy a buddhizmusban, mint az izlámban ismeretlen. S ez életben a személyes szabadság joga illet meg bennünket. S ez istenfiuság egyúttal az emberiségi ideál fokozatos megvalósításával azonos.Az embertanban legjellegzetesebb a három vallásrendszer lónyegalkotó különbsége. Buddha a föld istenévé, Mohamed Alláh rabszolgájává és Krisztus isten gyermekóvó s épazórt a föld urává és istenképpé teszi az embert. De a három világvallásnak a bűn eredetéről és lényegéről is eltérő felfogása van. A buddhizmus szerint a bűn eredete az élethez való akarat s a világhoz való ragaszkodás. A bűn azonos az életösztönnel és életerővel. Nem istennel szemben ellenséges benső hatalom az, mely lelkiismereti íurdalásokat eszközöl, hanem dőre egoizmus, a melynek gyökere az élet szenvedéseit hirdető négy alapigazságnak nemismerésében keresendő. A buddhista ethika törvényes kánona szerint a tudás forrása az erénynek s a tudatlanság a bűnnek. Inkább oktalan, mint bűnös az, a ki a rosszat követi, s igy a bűn nem istennel és a jóval, mint inkább magunkkal szemben való ellenségeskedés s a bűn leküzdésének eszközei is külsők s nem a megtérés benső indító okai. — Az izlám is felületesen fogja föl a bűnt. Ha Buddha a bűnt az érzületbe, ugy Mohamed a külső cselekvőségbe helyezte, vagy más szóval kifejezve: Buddha övéit elvonta a világtól, mig Mohamed azokat a világi élet hálójába kerítette. A bűn eredete az izlámnál is a gonosz istenben, a sátánban keresendő. A buddhista Mara s az izlám Illys teljesen azonos fogalom. A bűneset történetét különben egy zsidókeresztyén szektától kölcsönözte. A bűn lényege Mohamednél az isten iránti külső engedetlenség, ép azért a legnagyobb bűn a bálványimádás. A miért is hiányzik nála a komoly bűntudat, a „terroris conscientiae" fájdalmas állapota. S mert külső a bűnről szóló felfogása, azért külső és érzékies a paradicsomról és a pokolról szóló képzete is. Sem a buddhizmus, sem az izlám nem ismer megváltót. Mindkettőnél hiányzik a valódi bűntudat, s ez nincs meg azért, mert hiányos és téves az istenről való ismerete. — A bűnről szóló felfogásában is